Valóság és képzelet határán – Kristály Kincső belső tájai
Kristály Kincső azokat az átjárókat keresi művészetében, ahol a természetből vett elemek, a formák a belső spirituális élménnyel érnek össze.
Hol vannak a találkozási pontok a valós és képzeletbeli, a test és a szellem, az emberi és a természetből vett dolgok esetében? Tépelődéseit festményben vagy grafikában, installációkban, különös tárgyak egymás mellé helyezésével, újraértelmezésével jeleníti meg. Szemléltet és válaszokat keres, saját értelmezéseit pedig rendhagyó munkáiban tárja a közönség elé. Választ nem nyújt semmire, hisz nem is ez a művészet feladata. Gondolkodásra késztetni sokkal célravezetőbb lehet.
Kristály Kincső idén végezte Budapesten a Magyar Képzőművészeti Egyetemet, diplomamunkája rektori különdíjban részesült.
Ebben az identitáskeresés sajátos módját választja: két, látszólag egyforma, nagyméretű, erőteljes színvilágú olajfestmény által vizsgálja önmagát, a tenyér bőrfelületén keresztül. Ez a makró-világ különös hatással bír, és értelmezéssel is. Kristály Kincső csíkszeredai származású, jelenleg Budapesten él és tanul, az önkifejezés módozatai pedig igen változatosak számára. Erről is beszélgetünk vele, illetve arról, mit jelent ez az elismerés számára. Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
