Színekben visszaálmodott gyerekkor
Molnár Krisztina: A házicsoki színe című kötetéről és rajzairól
A házicsoki színére és illatára, a ritkán adódó és zöld banánokra, a prios-sárga-kék felvonulásokra és Mihaela-ra a tévéből mindannyian emlékszünk a 89 előtt időszakból. Ki-ki a maga módján. Akik gyerekek voltunk akkoriban egészen másként, a szüleink pedig megint másképp. De színekben, illatokban, hang-foszlányokban mindannyiunkban ott van a múlt, a “régi rendszer”. A mostani gyerekeknek már csak mese mindaz, ami akkoriban volt és nem volt. A diktatúra éveiről filmek és könyvek születtek, kor-dokumentumok, fikcióval elegyített valóságos történetek. Gyerekeknek azonban még senki nem írta meg azokat az éveket. Molnár Krisztina: A házicsoki színe című könyvét nagyobbik lánya ihlette, a történetek neki születtek elsősorban, a rajzok pedig később követték a rövid kis szövegeket. A kötet nemrég jelent meg a Koinónia kiadónál, a könyv rajzaiból pedig a K’Arte Egyesület székhelyén nyílt kiállítás, Syensthesia címmel. A könyvben szöveg és rajz együtt látható, kiegészítik egymást, a kiállítás keretében azonban a rajzok önnállósodtak, a betűk segítsége nélkül jelent meg előttünk a 9o előtti időszak. A színek meghatározóak, átívelik a könyvet és a tárlatot: a sorbanállás szürkeségétől ,a villanyfény nélküli esték sötétjétől, a házicsoki mélybarnaságától, a kék egyenruha kényszerén át, a piros-sárga-kék felvonulásokig és a vörös Télapóig, majd a felhőtlenül színes gyerekszobáig az egész kor lepereg előttünk. Molnár Krisztina a rajz, a színek, a festék mellett a kollázs és a foto-transzfer módszerét alkalmazva eleveníti fel gyermekkorát, a képeken önmaga, családja is sűrűn szerepel.
Molnár Krisztinával beszélgetünk a kötetről, a történetekről, és a rajzokról. Riporter: Szuszámi Zsuzsa.
