Trump „rendvédelmi akciója” a Monroe-doktrína jegyében
Az amerikai hadsereg január 3-án Donald Trump parancsára kiterjedt katonai műveletet hajtott végre Venezuelában, a fővárosban, Caracasban is, narkoterorroizmus vádjával elrabolták Nicolas Maduro elnököt és feleségét, akiket ma bíróság elé állítottak New Yorkban. Ezzel az Amerikai Egyesült Államok fél éve tartó venezuelai eszkalációja érte el a csúcspontját. Az események nemcsak Latin-Amerikát rázták meg, hanem az egész nemzetközi közösséget.
Bár a mostani eset mutat hasonlóságot az 1989-es panamai invázióval és Manuel Noriega elfogásával, a második világháború óta nem történt ilyen nyílt, szuverén állam ellen irányuló akció, amelyben egy hivatalban lévő államfőt fegyveres erővel hurcolnak el. (Bár Oroszország 2022-ben indult ukrajnai agressziója illeszkedik a sorba.) Mások úgy látják: Maduro egy illiberális, populista, brutális rezsimet vezetett, amely tönkretette Venezuelát, és a nemzetközi közösségnek – ha másképp nem lehetett – így kellett fellépnie vele szemben.
Venezuela földrajzilag távol van tőlünk, de a mostani események messze túlmutatnak egy regionális konfliktuson. A kérdés az, hogy mi szabadult ki abból a bizonyos palackból. Donald Trump „rendvédelmi akcióról” beszél a Monroe-doktrínát emlegeti, emlékszünk ugye, Amerikai az amerikaiaké. Látni kell azonban azt is, hogy mintha a gyarmatosítás, vagy legalábbis az erőpolitikára épülő nagyhatalmi gondolkodás lassan tér vissza a 21. századba.
Ma arról beszélgetünk, hogy mindez mit jelent a nemzetközi jog szempontjából, fegyveres konfliktusról, rendvédelmi akcióról vagy precedensteremtésről van szó? És milyen következményei lehetnek mindennek a globális rendre nézve?
Erről kérdezem Dr. Hoffmann Tamás nemzetközi jogászt, a Corvinus Egyetem docensét.
