KILYÉNFALVA – Bíznak a jövőben (II. rész)
Fotó: Sármási-Bocskai János/Falu világa
A 2018 május 13-án jelentkező Falu világa műsorban a Hargita megyei Kilyénfalvát mutatjuk be. A település Tekerőpatak és Gyergyóújfalu között, a Visszafolyó-patak két oldalán fekszik. A Gyergyói-medence legfiatalabb és legkisebb székely lakosságú települése. Kilyénfalvát népiesen Kénfalvának is nevezik. A falu az 1567-es évi összeírásban még nem szerepel, adatait valószínűleg Tekerőpatakkal közösen jegyezték fel. Kilenc évvel később, 1577-ben Tekerőpatakkal együtt jelenik meg a neve. 1703-ban keltezett adóösszeírásból tudjuk, hogy 48 család lakik a településen, akik közül 36 lófő és gyalogkatonacsalád, öt-öt jobbágy- illetve zsellércsalád. 1710 és 1714 között 40 szabad székely családot jegyeznek fel. A falu lakói kiveszik részüket a Habsburg uralom elleni küzdelemből. II. Rákóczi Ferenc seregében, a szárhegyiekkel és a gyergyóújfalusiakkal együtt Elekes János főhadnagy századában harcoltak. Az 1716-os évi tatárbetörés utáni pestisjárvány tizedeli a falu népét, később az adóterhek s katona elszállásolások igen nagy terheket rónak a lakosságra. Ezek a nehézségek a falu fejlődésére is kihatnak. Sokan halnak meg a háborút követő éhínségben, majd az 1717 és 1719 közötti nagy pestisjárványban. 1732-ben Kilyénfalva egyháza elválik a gyergyószentmiklósi egyházközségtől és Tekerőpatakkal önálló plébániát alkot, majd 1743-ban megalakul a kilyénfalvi egyházközség és római katolikus népiskola létesül. 1758-ban lerakják a falu templomának alapkövét, ám a templom elég lassan épül fel. Bár 1761-ben felszentelik, de még 1763-ban sem volt teljesen befejezve. 1736-ban megalakul a székely határőrség. A falu lakói jelentős véráldozatokat hoznak a bajor, török és francia ellenes háborúkban. A kapitalizmus fejlődése a XIX. Század második felében magával hozta a falu népességének rohamos növekedését és új foglalkozási ágak kifejlődését, amit az is elősegített, hogy a falu aránylag közel fekszik Gyergyószentmiklóshoz, mely város ez idő tájt fejlődésnek indult. Ugyancsak elősegítette a falu gazdasági fejlődését 1905-ben a Hangya szövetkezet megalakulása és 1907-ben a falu keleti szélén elvezető vasútvonal megépítése, ami magával hozta az erdőkitermelés fokozódását. Megerősödött a mezőgazdaság mellett az állattenyésztés és termékeinek feldolgozása. Az erdei munkákkal és fuvarozással is sokan keresték kenyerüket, különösen a téli időszakban. A település növény és állatvilágát a vidékre jellemző szeszélyes éghajlat határozza meg. A nyár rövid és mégsem meleg, az ősz hűvös, a tél hosszú és kemény, tavasz alig van. Hagyományosan termesztenek élelmiszernövényeket és takarmánynövényeket. A len és kendertermesztésnek nagy hagyománya volt. A sertéstartás a főtt burgonyára alapoz, de felhasználják a hullott almát is. A paradicsom, paprika kivételével a konyhakerti növények megteremnek. A gyümölcsök közül alma, körte, szilva, egres, ribizli, a hegyekben az eper, málna, szeder és áfonya megterem. Hajdanán a környező hegyoldalakat, akárcsak a medencesík legmélyebb pontját is erdős – mocsaras területek uralták. Itt leginkább fenyő, bükk, kocsánytalan tölgy, nyár, éger és nyírerdős területek voltak. A Marosba siető patakok középső és alsó szakaszánál vízben bővelkedő lápos, selymékes területek húzódtak. Ilyen például Kilyénfalva mai külterületei közül a Mojos-mező. Itt az egykori tőzegláp helyén, most mohos legelőt találunk. Kilyénfalva azon 14 romániai település közé tartozott, amely bekapcsolódott a faluturizmus hálózatba. Sajnos a kezdeti lelkesedés alábbhagyott és a kezdeményezés nem fejlődött tovább, sőt azt mondhatjuk, hogy elsorvadt.
Fotó: Sármási-Bocskai János/Falu világa
A május 13-i műsorban Bálint Attila helyi tanácsos, Barabás Adél tanítónő, Kelemen Tekla Mária óvónő, Szász Erzsébet (74) és Balla Juliánna vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról. Összeállításunk második részét sugározzuk.
Fotó: Sármási-Bocskai János/Falu világa
