A jó versekben van valami romolhatatlan
„A költőnek reagálnia kell a társadalom nagy mozgásaira” – vallja Balla Zsófia, akinek verseiben, esszéiben ez az elkötelezettség mindig is jelen volt.
A költő természetesen önmagát és környezetét írja meg verseiben, Balla Zsófia verseiben azonban számtalan mellékvágányon indulhatunk el a társadalom, a környezete feltárásában. A legfontosabb számára a múlt, a családi és szorosan kiindulva a családból a történelmi múlt. Az 1990. előtti időszakban született versek azért vonták magukra a titkosszolgálat figyelmét, mert kíméletlenül, amikor már csak úgy lehetett, a sorok közé és a szavak mögé rejtve ítélkeztek a társadalmi igazságtalanságok felett. De Balla Zsófia később sem volt kíméletes sem az igazságtalansággal, sem azokkal szemben, akik elferdítették a múlt eseményeit.
Balla Zsófia Kolozsváron született, szülővárosa az egyik legbiztosabb viszonyítási pont életében. A kilencvenes évek közepén Budapestre költözött. Itthon a Kolozsvári Rádió zenei szerkesztőjeként dolgozott, majd újságíróként. Marosvásárhelyen hetvenedik születésnapját ünnepelték a Bernády Házban, ahol Markó Béla és Kovács András Ferenc beszélgetett vele, életről, a múlt fontosságáról, sorsszerűségről, költészetről, nagy elődökről.
Szuszámi Zsuzsa összeállításban minderről (is) szó lesz, más szemszögből.
