A klasszikusnak találkoznia kell a mai nézővel
Ritkán fordul elő, hogy fiatal rendező Csehovval induljon a pályán. Dobrovszki Dóra már második Csehov-rendezésénél tart, a Sirály után most a Meggyeskert ejtette rabul. A produkciót Marosvásárhelyen, a Stúdió Színházban lehet megtekinteni. Az előadás a Tompa Miklós Társulat és a Művészeti Egyetem Stúdió Színházának együttműködése révén jött létre. Hivatásos színészek és diákok egyaránt játszanak benne.
A Meggyeskert kiindulópontja olyan szituáció, amely örökérvényű: az elmúlás, az elértéktelenedés. Az emberi értékek természetesen örökkévalók, csak kérdés, hogy kinek a szemszögéből tekintünk rájuk. Az emlékek úgyszintén. Egy ház, egy meggyeskert kinek lehet fontos? Annak, aki benne nőtt fel, egészen biztosan. De másnak is fontos lehet, kérdés, hogy milyen szándék vezérli? A meggyeskertet és a birtokot, amennyiben a hazatérő család, a tulajdonosok nem váltják meg, óhatatlanul elveszítik. Aki pedig megveheti, az az egykori jobbágy fia, aki már egy egészen más világ képviselője. Egy új világé. Amelyben az értékek is átalakultak. Egyszer minden véget ér ezen a világon – mondja a darabban az egyik szereplő. Kulcsfontosságú mondat, az egész drámát, sőt Csehov világát is meghatározza, utolsó művét, amelyet bohózatnak szánt. Az emberi erőtlenség, tehetetlenség lenyomata is ez a darab.
Dobrovszki Dóra mai világunkra rezonálva vitte színre ezt a szövegcentrikus produkciót. A beiktatott zene és tánc-jelenetek mindenképpen lazítják a szövegfolyamot és hangulatukban is maivá alakítják a szituációk drámaiságát.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
