Beszélgetés Albert Máriával, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztő- műsorvezetőjével

Mikor és hogyan kínálta fel az Élet a lehetőséget, és milyen meggondolás vezetett a Marosvásárhelyi Rádióhoz?

Szász Attila főszerkesztő keresett meg akkor, amikor a rádió 24 órás műsorra készült. Az volt a kérése, hogy nézzem meg, mi hiányzik a kínálatból. Akkor épp nem volt a műsorrácsban egyetlen oktatással foglalkozó műsor sem, javasoltam, hogy legyen. A következő kérése az volt, hogy vállaljam el a szerkesztést. Gondolkodási időt kértem, mert nagyon meglepett és váratlanul ért a felkérés, de aztán igent mondtam – részben kalandvágyból, meg azért is, mert szakmai elégtételre és motivációra vágytam. Nem bántam meg soha, mert sokat tanultam, és jó tapasztalatokkal gazdagodtam.

Korábban, több évig, a Rádiódidakta című műsort szerkesztetted és vezetted. Milyen ötletből született, és mit tartalmazott ez a műsor a te vezetésed alatt?

Azt gondolom, hogy még mindig nem történt meg egy nagyon aktuális és hasznos oktatási forradalom, amit nagyon várok. Azokat a történeteket igyekeztem megszólaltatni, amelyek ennek a szemléletváltásnak és megújulásnak a mozgatói. Lelkes és motivált tanárokat, nevelőket, oktatókat, jó projekteket igyekeztem a hallgatók elé hozni. Mielőtt bárki azt hinné, hogy csak pozitív témákkal foglalkoztam, jelezni szeretném, hogy az igazi újítók mindig valamilyen problémára, hiányra, fájdalomra keresnek megoldást, és nagy örömmel töltött el, ha ilyenekkel találkoztam. Volt egy kis sorozatom vidéki iskolákról is, azt nagyon szerettem, mert úgy gondolom, hogy a vidéki pedagógusok a legnagyobb hősök. Megszólaltak tanulási történetek, például Kányádi Sándor vagy Kovács András Ferenc meséltek az iskoláikról, tanáraikról. Volt egy sorozat Daray Erzsébettel könyvekről, illetve a világjárvány alatt érettségi segédanyagokat készítettünk Tompa Eszter színésznő közreműködésével. És néha, a kollégáknak köszönhetően, különleges kalandjaim is voltak: például megkérdezhettem Al Di Meola gitárművész világsztárt, hogy kitől tanult gitározni. Azóta is kapcsolatban vagyok néhány izgalmas interjúalannyal, sőt szakmai projektek is alakultak ezekből a találkozásokból.

Jelenleg a Filmajánlót szerkeszted, ami heti rendszerességgel hangzik el. Mi jellemzi ezt a műsort?

Két, egymástól különböző filmajánlót szerkesztek. A szombati átfogó, hosszabb ajánló a környék moziműsorainak és fesztiváljainak, filmes eseményeinek kínálatából szemléz, míg a kedd délelőtti, rövidebb filmes rovat egy filmtörténeti jelentőségű évfordulóra hívja fel a figyelmet. A szombati rovat Szabó Anikó ötlete volt, a keddire később hívtak meg a reggeli műsor szerkesztői. Mindkettőben párbeszédre törekszem a hallgatókkal, örülök, ha visszajelzések, kérdések, ajánlások érkeznek. Filmet nézni nagyon jó, de filmekről beszélgetni ugyanolyan örömteli lehet.

Mit jelent számodra a rádiózás: munkát, küldetést, szenvedélyt, elhivatottságot, közösségszolgálatot?

Mindezeket együtt jelenti a rádiózás. Mikor elkezdtem ezt a munkát, egyesek azt mondogatták nekem, hogy a rádiózás „halott műfaj”. De nem így van, a rádió változatos módokon képes megújulni, és nagyon hasznos eszköze a társadalmi párbeszédnek.

Milyen tulajdonságok, képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből egy rátermett szerkesztő-műsorvezető váljon?

Azt hiszem, nagyon fontos, hogy valakinek jó orgánuma legyen. Vitatkozunk erről néha a kollégákkal, de fenntartom, hogy az érdekes meghívott, a zseniális téma és a helyes beszéd mellett, bizony, az sem mindegy, hogy milyen a hangzás. A szerkesztői munkám alatt nagyon sokat tanultam a rádiós munka műszaki részéről, mert azt gondolom, a vágás valóságos művészet, amivel minőséget lehet teremteni, ehhez viszont technikai ismeretek is kellenek. De a legfontosabb valószínűleg a nyitottság és az odafigyelés: kell tudni hallgatni és figyelni a részletekre. Nagyon hálás vagyok a kollégáknak, kiemelten Boér Károly kedves egykori szerkesztőnknek és Szekrényi Katalinnak, akik végtelen türelemmel segítettek a munkámban.

Főállásban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előadótanáraként oktatod a hallgatókat. Emellett, elismert szakemberként, számos helyen előadásokat, képzéseket tartasz különböző érdeklődésű embereknek, csoportoknak. Mit emelnél ki, miért rendkívül fontos a művészeti képzés, a művészi képességek felfedezése, felismerése? Mesélj erről bővebben!

Az említett oktatási forradalom egyik fontos elemének tartom azt, hogy a lélek dolgaira és az érzelmekre is figyeljenek az iskolában. És a művészet nagyon is alkalmas arra, hogy a feszültségeket oldja, az érzelmi intelligenciát fejlessze, a közös élmény és az együttérző párbeszéd lehetőségét megteremtse. Környezetünkben van hagyománya annak, hogy a nagyon komoly reál szaktudás mellé művészi érdeklődés vagy tehetség társul: a marosvásárhelyi orvosok közössége például nyitott a művészetek irányában, sőt egyesek zenélnek, írnak, műtárgyakat gyűjtenek. Örülök, hogy a Studium–Prospero Alapítvány kuratóriumának tagjaként a magyar nyelvű művészeti felsőoktatás érdekeit képviselhetem kollégáim mellett. A műveltségből nem hiányozhat a művészet ismerete és szeretete. A színház pedig az élő együttlét örömét és energiáját adja, amire szintén nagyon nagy szükségünk van.

Hogyan lehet összeegyeztetni, összehangolni a két hivatást: a tanítást és a rádiózást? Mi szükséges hozzá?

Az egész életen át tartó tanulás számomra nem csak szlogen. Valóban tanulok minden új generációtól. A rádiózást pedig a saját hang keresésének, a vélemény szabad áramlását biztosító térnek tekintem. Nem kedvelem a hierarchikus oktatási struktúrákat, mert azt gondolom, hogy a tanár és a diák partnerek a tanulás nagy folyamatában. A rádiózásban sem azt látom, hogy formálnia vagy oktatnia kellene a hallgatóit. Inkább az a feladata, hogy megszólalási és véleménynyilvánítási felületet biztosítson a lehető legdemokratikusabb módon, szerető odafigyeléssel. Ez a szerető odafigyelés a tanár legfontosabb eszköze is.

Van-e valami más hobbid, szenvedélyed, amivel szívesen foglalkozol szabadidődben?

Szerencsés vagyok, mert szenvedélyesen szeretem a mozit, a tanítást, a színházat, a rádiózást és az olvasást. És ezek összefüggenek és kiegészítik egymást.

Milyen gondolatot, szemléletet, üzenetet szeretnél átadni a hallgatóknak a műsorodon keresztül? Hogyan fogalmaznád ezt meg?

Egyszerű lesz: hallgassuk meg egymást, figyeljünk egymásra.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szakács Géza