Vesztes állatvédők
Most, amikor mindenki búcsúztatja Cristinát, a tévés kollegák, az állatvédő szervezetek, és mindannyian sajnálkozunk, hogy milyen magányosan kellett elmennie, ismét rádöbbenek arra, hogy a magányos harcosok közül kerülnek ki a vesztes állatvédők. Hogy aztán a másik, az ellentétes tábor még jobban megerősödhessen!
A védtelen kóbor állatok és azok, akik reménytelen harcot folytatnak a megmentésükért, megintcsak gyászolhatnak, mert Romániában az állatmentésbe igenis bele lehet roppanni! Tapasztalatból beszélek! Mert az állatvédelem terén (is), ha nem érsz el egy bizonyos higgadtsági szintet – habár mi az, hogy higgadtság a szeretetben vagy a szerelemben akár – ha nem döntöd el, hogy az általad létrehozott Nóé bárkájába mennyi kedvencet bírsz felvenni (még ha a szívedben az összes is elférne), akkor még a racionális társaid, akik a te oldaladon állnak, még azok is azt fogják rád mondani: “szegény!”
Igen, szegény, mert egyedül maradt ebben a harcban, mert belebukott, és szegény 17 kutyája, akik (kettő kivételével, akik velepusztultak), mehetnek vissza a menhelyre. Akik most nem értik, hogy odaadó, hűséges gazdijuk miért hagyta olyan hirtelen és váratlanul cserben őket. Egy állatvédő egyesület oldalán olvastam, hogy mi történik, ha valaki a végkimerülésig harcol a kedvenceiért, ha felemészti, elhasználja az összes energiáját. És még nekik is az volt a véleményük, az ügy iránt elkötelezetteknek, hogy vissza kell tudni vonulni. Mert ebben a lehetetlen háborúban belekerülhetsz egy olyan örvénybe, amely mind lejjebb és lejjebb húz, ahonnan nincs visszatérés.
Én is azt tettem, amiútán belebuktam. A saját kis nóébárkánk, ha betelik, fel kell húzni a létrát, be kell csukni az ajtókat, és úgy kell az élet nyílt tengerén továbbevezni, bármennyire is kegyetlenül hangzik. És a folytatást az életerős, tenniakaró, energiával, lendülettel teli fiatalokra bízni. Hiába van elég nagy udvarunk, ahogy Laci-párom szokta mondani: a menhely betelt, három kutya, két macska most már elég! Néha még kerül egy lakó hébe-hóba, átmenetileg, kerül egy galamb, vagy egy-két “kicsikutyafoghagyma”, akiknek sürgősen gazdit keresünk, de nem szabad hagynunk, hogy a sintérek, ezek az empátiára képtelen emberek, megalázzanak, ahogy Vele tették, és annak idején Brigitte Bardot-val tette Basescu elnök, amikor a neves filmsztár (akinek a képére Isten a nőt teremtette) a bukaresti kóborkutyák ügyét próbálta felkarolni. Mert ebben az országban mindenki megengedheti magának, hogy fölénnyel kezelje, kigúnyolja az állatszerető, és emiatt sebezhető embereket. Mert a törvény azokkal tart, akik lelövik közterületen a kóbor ebeket, és akik kiposztolják a facebook-ra ahogy a rókát meg a medvebocsot kínozzák! Néha az az érzésem, hogy lelkileg megerőszakolnak a közösségi oldalon, és azt kívánom, hogy bárcsak ne lennék itt! Mint ahogy Cristina is arra vágyott, hogy egy csendes szász faluban élhessen, távol a zajos, kutyaszenvedésselteli fővárostól.
Most már nem zaklatják az állathóhérok, már nem aggódik a Fetita kóborkutyalány sorsa miatt. Csatát vesztett! Én meg ülök itt kényelmesen a melegben, mint egy túlélő, a duruzsoló kiskazánt hallgatva, nézem Lacival a tévében az X-man-t, még egy lite-os cigire is rágyújtok, és nem tudok nem gondolni rá. Kompromisszumot kötöttem az élettel, hogy élhessek! Nem vagyok magányos, nem aggaszt a kint fagyoskodó állatok sorsa, és hála a hétszemélyes kis bárkánknak, megmenekültem a diliháztól is. Mert a sintérek kitartóak, és jóltudják, hogy az ember végül vagy feladja vagy belezavarodik!
Az X man legújabb sorozatában a Rossz(földönkívüli) a Jó(mutánslány)nak azt mondja: Legyőzlek, mert legyengítenek az érzelmeid! Mire X lány válasza: Ellenkezőleg! Az érzelmeim adnak erőt! És megmenti szeretteit, elpusztítva ellenfelét, a saját élete árán!
Lehet, hogy meg kellett halnia egy kedvelt tévés személyiségnek azért, hogy az érzelmek sintérei többé ne tudjanak senkit halálbakergetni? Vagy lezajlik ez a mai bréking news-os nap is, és holnap már marad minden a régiben…