• FM: 106,8 Mhz • 96 Mhz • 92,3 Mhz
  • AM: 1323 Khz • 1197 Khz • 1593 Khz
My Social Profile
Marosvásárhely, Romania
  • Valuta árfolyam

  • EUR4.9737 RON
  • USD4.5689 RON
  • GBP5.9158 RON
  • HUF1.2665 RON

Volt egyszer egy félsziget


  Volt szerencsém több éven át megfigyelni a budapesti Sziget Fesztivál fejlődését. Az elsőn nem voltam ott, de azt követően majd egy évtizedig a helyszínen, majdnem bennfentesként éltem át egyiket-a másik után. Számos zenei élményem érkezett onnan, de ugyanakkor láttam azt a fejlődést, amin egy fesztiválnak végig kellett mennie. Az elején kezdetenges infrastruktúrával, de jellegzetes Woodstock-hangulattal indult dzsemboree-t, évről évre újabb és jobb feltételekkel megszervezett ünnepség váltotta fel. A Sziget hamar olyannyira kinőtte magát, hogy egy idő után a magyarországi fesztiválozók kissebbségbe kerültek. Amerikától Ausztráliáig, szinte mindenhonnan megjelentek a jellegzetes karszalagot viselő szigetlakók, akik egy hétre beköltöztek az Óbudai hajógyári sziget belsejébe, elzárva a külvilágtól. Egy hétre mentek, és örökre szívükbe zárták Budapestet, mnég akkor is, ha nem mindenki tudta, mely ország fővárosa.
 
                    Tíz évvel ezelőtt, mikor megszületett a Sziget kistestvére, hatalmas örömmel nyugtáztam: nemsokára Marosvásárhely is felnő a nagy fesztiválvárosok sorába. De sajnos, bármennyire is feljődőképes rendezvény volt és nőtt is évről-évre, a kisvárosi fesztivál jellegét nem tudta levetni magáról.  Hiába jöttek nagy Magyarországi előadók, illetve kiadásokként megfordult egy-egy világsztár is, a Félsziget nem tudta belopni magát a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szívébe. A helyi önkormányzat nem ismerte fel, vagy nem akarta felismerni azt a lehetőséget, amelyet egy ilyen rendezvény a város számára biztosított. Ha csak fesztiválozónként napi egy eurós jövedelemmel számolunk, a 10 év alatt a Maros partján megfordult 600 ezer személy 4 nappal számolva közel 2 és fél millió eurót hagyott itt. Sok ez? Kevés? Döntse el ki-ki magának. Tény, hogy a sorozatos gáncsoskodás, az állandó bizonytalanság,  továbblépésre késztette a szervezőket. A pénzt, a hírnevet, a fesztivált ezután Kolozsvár birtokolja. Lehet a szervezők is már készültek erre a lépésre azzal, hogy csődeljárást kezdeményeztek az itteni szervező cég ellen és állítólag adósságaik is maradtak a résztvevő cégekkel szemben.
         De nem lehet eltörpíteni a helyi önkormányzat felelősségét. Két dolog jut erről eszembe: az öszödi beszéd, és egy pénzintézet reklámja, amelyen a fiatal hölgy mindig mindent elront:
                                                    Köszönjük Emese!