Vannak még bennem filmek
Cselényi László rendezővel készült beszélgetésünk kissé nehezen indult. Benne volt a zoom-nyújtotta távolság, akadályt jelentett a monitor és a hangminőség ingadozása.
Kolozsvárra, gyermekkora helyszínére „hívtam” elsőként, amiből kibontakozott egy békebeli, derűs, sokszínű város képe. Amikor az általa alapított Stúdió 51 csoporthoz érkeztünk, már felszabadultan mesélt Cselényi László. Egy olyan korról, ahol bár millióan figyelték és követték a fiatal értelmiségieket, mégis tudtak, mégis volt bátorságuk kifejezni önmagukat, erős közösséggé szerveződni. A beszélgetés legkedvesebb része számomra mégis az, ahol a filmről, a filmkészítésről, és a Duna Televízióról mesélt az egykori elnök. Az élőben közvetített Kívánságkosárról. A forgatásairól, a filmes útjaikról. Cselényi László még ma is szívesen forgatna. Van témája, van ötlete. És néha elképzeli, hogy statívval a hóna alatt áll a vízben és filmet forgat…
