Természet és ember csatája. A parajdi sóbánya apokalipszise
Rendkívül kritikus állapotban van jelenleg a parajdi sóbánya. Van, aki azt mondja, hogy a sóbányáról már csak múlt időben érdemes beszélni. Bízunk abban, hogy a pesszimizmusból nem lesz valóság, de a tény attól még marad. A bányába a hónap elején kezdett el beszivárogni a víz, a heves esőzések következtében a Korond-patak vízhozama drasztikusan megnőtt, most már nem szivárog, hanem valósággal ömlik, másodpercenként több tíz köbméter. A hatóságok igyekeztek megfékezni a sóbányát veszélyeztető vízbetörést, de a természet ereje jelenleg felülkerekedet a védekezési próbálkozásokon. Ahogy Petres Sándor, Hargita megye prefektusa fogalmazott: elvesztették a csatát a természettel. Nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a tragédiának voltak előjelei az előző években.
Megelőző intézkedéseket is hoztak, de amint azt a mostani helyzet mutatja, ez nem volt sem hatékony sem elégséges. A próbálkoztunk, de nem sikerült kijelentés pedig nem vigasztalja a helyieket, akik a turizmusból éltek és nem vigasztalhat minket, székelyföldieket, erdélyieket sem, hisz értékes természeti kincsünk veszhet el. Bízom abban, hogy ez a pesszimizmus a kétségbeesésé, de egyelőre több a kérdés, mint a válasz.
A tulajdonos Országos Sótársaság közleményben magyarázza, hogy milyen óvintézkedéseket tett, de senki nem tudja megmondani egyelőre, hogy a bánya beomlik-e, mi lesz, ha a víz feloldja a sófalakat, mit lehet kezdeni a felgyűlt sós vízzel, ami itt kint környezeti katasztrófát okoz, biztonságos lesz-e valaha a bánya, ha valahogy „kiszárad”, mi lesz a turizmusból élő helyiekkel, lesz-e pénz helyreállítási munkálatokra? És még sorolhatnánk. Most nagyon sokan vannak a parajdiak mellett, sokan biztosítják őket szolidaritásukról, ami fontos, de nem elégséges.
A mai Naprakészben a bánya történetének erről az igencsak szomorú fejezetéről lesz szó, vendégem Antal Lóránt udvarhelyszéki szenátor, a felsőház energetikai és altalajkincsek kitermelésével foglalkozó bizottságának az elnöke.
