Mi a boldogság? Az Udvartér Színház vendégszereplése Marosvásárhelyen
Ismét Marosvásárhelyen vendégszerepelt a Kézdivásárhelyi Udvartér Színház, egy olyan produkcióval, amely úgy szembesít bennünket önmagunkkal, hogy az előadás végére már nem is tűnik olyan viccesnek mindaz, ami két jó barát között elhangzik, iszogatás közben, alkoholtól kissé túlcsordult állapotban, egy hétköznapi estén.
A történet egyszerű, olyannyira, hogy szinte nincs is konkrétan pörgő esemény a színpadon: a két barát töltöget, semmitmondó dolgokról beszélget, és ahogyan az lenni szokott, az alkoholszint emelkedésével, a világ dolgai is előkerülnek. Szól a zene, sűrűsödik a füst, a mámor, majd saját dolgaik is terítékre kerülnek. Félig komolyan. Majd egészen komolyan. Majd majdnem vérre menően. Szakítópróba szerűen.
Alexandru Popa: A boldogság titka című drámája lassan vezeti be a nézőt a történetbe, hogy azután jó ritmussal fokozza a feszültséget és érje el drámai csúcspontját, azt a feszültséget, amikor rájövünk: az élet sohasem viccel. A rendezés és a színészi alakítás remek összjátéka révén olyan előadást látunk, amely úgy gondolkodtat el, hogy először zsigerekig hatol. Két házaspár története, ártatlannak vélt története, akik barátok, rendszeresen összejárnak, közös élményeik vannak, számtalan közös estéjük, és nemcsak.
A produkcióban hárman jelennek meg fizikailag. Ott vagyunk azonban mi is, nézőként, szinte koccintunk velük, és sodródunk az este hevében. Azután megtorpanunk, meghökkenünk, megdöbbenünk. Titkok kerülnek a felszínre, amelyek tulajdonképpen hétköznapiak, a konfliktus, amelyet maguk után vonnak ezek a titkok, talán azok is mindennapiak. Van azonban egy aprócska részlet, amely a tragédiát hordozza.
Tóth Árpád rendezővel beszélgetünk.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
