Kisebbségi kérdés a nyugati kancelláriákon – távol a modellértékűségtől
Ötödik alkalommal készült országjelentés Romániáról az 1995-ben ratifikált európa tanácsi Kisebbségvédelmi Keretegyezménye alapján. „Romániáról nem lehet elmondani, hogy a kisebbségi jogvédelem területén jó gyakorlatokat alkalmaz” – mondja mai meghívottam, Csoma Botond parlamenti képviselő, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének a tagja, akivel arról beszélgetünk, hogy hogyan látják Strasbourgban valamint a nyugati kancelláriákon Romániát. És hogyan tudja elérni a román külügy, hogy a mintaállam-kép éljen Romániáról. A képlet látszólag egyszerű, Bukarest olyan kisebbségvédelmi politika létét igazolja, amelynek lényege, hogy a kormány akkor is jobban tudja, hogy mi a jó és mi nem az állampolgárok egy csoportjának, ha ők maguk ezt másképpen gondolják. A modellértékű kisebbségvédelmet az állam a kisebbségi közösségek saját véleményének teljes mellőzésével hangoztatja, és talán meg is van arról győződve, hogy ez a valóság. Pedig az másképp fest. Hogyan árnyalható a valóság és meddig taktikázhat a román diplomácia? Csoma Botondot, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjét, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének a tagját köszöntöm.
