Van, amit csak képregényben lehet megmutatni

A képregényt ma már a kilencedik művészetnek is nevezik, hisz olyan összetett műfajról van szó, amely a kép és a szó által sajátos módon hat az olvasóra.

A képregény a 19. század végén alakult ki az Egyesült Államokban, majd a popkultúra részként tetőzött. Számtalan műfaja van, stílusa pedig a különböző kultúrák sajátosságai szerint alakult és alakul mind a mai napig. A képregény tehát két síkon fut: a kép és a szöveg által, a szóbuborékokban megjelenő tömör, és jól irányított üzenet kiegészíti a rajzot, majd ezek együttese meséli a történetet. Egyedül a magyar nyelvben szerepel a megnevezésben a regény szó, angolul comics-nak nevezik, vagyis viccesnek – kezdetben valóban a humor volt a legfőbb jellemzője, keleten pedig manga-nak, amely a középkori japán festészet és a modern nyugati karikatúra ötvözete.

A képregénynek idővel kultusza lett, gyűjtőtábora, fesztiválokat szerveznek, egy-egy ritkának számító gyűjtői példányért több száz dollárt is fizetnek. A képregény tehát nemcsak külön művészet, hanem időközben tudománnyá is alakult. Magyarországon, a Pécsi Tudományegyetemen, ma már képregény-kutató központ működik és oktatják is a képregény-tudományt.

Tavasszal, a SepsiBookon workshopokat szerveztek és előadások zajlottak képregény-témában. Itt találkoztunk Maksa Gyula egyetemi docenssel, a Pécsi Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék oktatójával, a Képregénykutató Központ vezetőjével.

Csere Mihály igazi összetett egyéniség, nemcsak amatőr csillagász, hanem szenvedélyes képregény-gyűjtő is. Több mint négyezer példányt számláló gyűjteménye van, ami folyamatosan gyarapodik.