Izgalmas formák párbeszéde
Beszélgetés Sánta Csaba szobrásszal és öntőmesterrel, Szolnay Sándor díjas művésszel
„Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Sánta Csaba részére – a kortárs szobrászatban kifejtett kimagasló munkássága, a groteszk irányába nyitó, modern vonalú egyedi formavilágának létrehozása elismeréseképpen – Szolnay Sándor-díjat adományoz.” – olvasható az EMKE indoklásában, amelyet idei díjazottai kapcsán tett közzé. Sánta Csaba szovátai szobrászművész nemrég vette át Kolozsváron a rangos elismerést, amelyet azok a művészek kapnak, akik hivatásuk, mindennapi tevékenységük által a magyarságot szolgálják, a művészet, a kultúra, a hagyományok éltetésével maradandót alkotnak. Sánta Csaba öntő-műhelyéből került ki Bethlen Gábor szobra is, Haramth István szobrászművész alkotása, amely most már Marosvásárhely főterén pompázik.
Sánta Csaba valóban olyan egyedi formavilágot teremtett, amely révén kisplasztikája nyomban felismerhető. Jól bevált formáinak játéka olyan figurákat, alakzatokat teremet, amelyek ugyan plasztikusan alakulnak a művész kénye-kedve szerint, de magukban hordozzák az ősi motívum-kincset is, és jelzik mindennapi életünk komikus és furcsa élethelyzeteit. Mélységesen emberi események zajlanak Sánta Csaba kisplasztikáinak világában: a sajátos formák nőkké és férfiakká alakulnak, mozgásuk, cselekedeteik mindennapi életünk mozzanatait idézik.
Sánta Csaba a viaszvesztéses technikát alkalmazza, szobrai először a viaszban alakulnak, majd nyernek végső formát a bronzban, ebben a sokféleképpen is nemes ötvözetben. Formák, amelyek külön-külön egy absztrakt világ alkotóelemei, de amint összeállnak és egyesülnek, emberi formát nyernek és történeteket mesélnek.
Az alábbiakban nemcsak a szobrászművész Sánta Csabával beszélgetünk, hanem az öntőmesterrel is, hisz a kettő jól elkülönül, noha szét nem választható. Sőt, olykor egy festő is bekandikál a képbe.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
