Hol, hogyan és milyen felnőttet nevel/tanít a hazai oktatási rendszer?
Hamarosan vége a jelenlegi tanévnek, a gyerekek szüleikhez hasonlóan ismét oktatási kísérleten mennek keresztül, annak részesei, elszenvedői. A diákok még meg sem szokták, hogy fizikai formában zajlik az oktatás, nemrégiben meglepő bejelentés érkezett Sorin Cîmpeanu oktatási minisztertől. Gyökeresen módosul a tanév szerkezete. A két félév helyett öt úgynevezett modulra – amelyeket vakációk választanak el egymástól – osztaná fel az iskolai tanévet. Az oktatási miniszter azzal indokolta a tanév öt modulra történő felosztását, hogy hat-nyolc hét után a diákoknak szükségük van a feltöltődésre. A félévi dolgozatok megszüntetéséről kifejtette, hogy oktatási szakértőkkel tárgyaltak róla, és úgy határoztak, hogy a diákok érdekét szolgálná, ha lenne egy év végi nagy kiértékelő teszt, illetve egy év eleji, amely előrevetíti, hogy mire készülhetnek a diákok a tanév során. Ezeket nem a diákok saját tanárai, hanem más oktatók osztályoznák. Ez a változtatás azt is magával vonná, hogy nem kétszer zárnák le a diákokat, ahogy a két féléves rendszerben megszokták, hanem csak egyszer, a tanév legvégén.
De mennyire hatékony az új oktatási reform? Megvalósul, vagy megreked valahol félúton? Megpróbáltunk-e az elmúlt 30 évben, ha teljesen kilépni nem is, de valamennyire elhatárolódni a régi, poroszos vagy ha úgy tetszik, kommunista oktatási mentalitástól? Milyen embereket nevelnek a hazai oktatási intézményekben? Szabad, gondolkodó embereket vagy a régi, beváltnak egyáltalán nem nevezhető modell szerint tanítanak, nem mindig azt, amire szükség is van. … Nevelés meg, majd lesz valamikor. De azt sem kerülhetjük meg, hogy hol zajlik az oktatás, mert lehet, hogy az iskola már rég elvesztette monopóliumát a tanítás területén.
Dr. Váradi Izabella, az Oktatási Minisztérium keretében működő Országos Oktatáspolitikai és Értékelési Központ tanácsosa a Naprakész vendége.
