Hegyimentők, jó, hogy vagytok! | Győrfy Zoltánnal beszélgettünk
Néha bizony rosszallóan nyugtázzuk, hogy valaki nem bír magával: felmegy a hegyre, mit keres ott, minek megy oda, miért ugrik le, miért keresi a bajt, egyáltalán minek is vannak azok az extrém sportok és kinek hiányzik, hogy játékból életveszélybe sodorja magát?
Hüledezünk, és közben megmagyarázhatatlan módon keressük a veszélyt, mint ahogy a kisgyerek, akinek hiába szólnak hogy forró a kályha, odasomfordál és titokban úgyis meggyőződik róla, hogy valóban úgy van-e. Ilyenek vagyunk mi emberek, összetettek, ellentmondásosak és kíváncsiak.
Mondanunk sem kell, hogy “ha senki sem dacolt volna félelmével a történelem során, nem hajtotta volna a kíváncsiság, akkor nem tartana ott a világ, ahol most tart. Nem repülhetnénk, nem autózhatnánk és talán még biciklink sem lenne. Ha a villámtól való félelem sem lett volna leküzdhető, akkor nem tudnánk hasznosítani az elektromos áramot sem” – vallja Györfy Zoltán hegyimentő.
“Minden adrenalin-növelő tevékenységnek megvannak a nagyon szigorú szabályai. Ezeket betartva soha nem lesz valaki tulajdonképpeni életveszélyben. Van aki a biztonságot szereti, hála értük, mert ők várnak mindig haza.”
