Ha hiszel valamiben, nem fogod elrontani
Kicsit személyesre sikerült ez a beszélgetés, amiért előre elnézést kérek a kedves hallgatóktól. Már olyan értelemben személyes, hogy Pál D. Attila ugyanakkor és ugyanott volt gyermek és később kamasz, amikor és, ahol én. Vagyis a nyolcvanas évek Gyergyószentmiklósa rajzolódik ki az ő szemüvegén keresztül nézve.
A személyesség abban is benne van, hogy én is, akárcsak a vendégem középiskolás voltam a forradalom idején. Kamaszként éltem meg azt, hogy gyökeresen megváltozik a világ, megérkeznek külföldi – főként magyarországi – eszmék, gondolatok, tévéadók és szép lassan sok más egyéb is. Deszkával, ahogy szólítottuk annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy túlléptük a műsoridőt. Ezért a beszélgetés két részes lesz.
A második részben ott folytatjuk, hogy Sepsiszentgyörgyre költözött és a színháznál helyezkedett el “főhősünk”, vagyis beszélgetőtársam, Pál Attila. Főzzenek egy jó teát, helyezkedjenek el kényelmesen és hallgassák szeretettel az És te ki vagy? e heti adását.
