Covid járvány, egy év után, 1. Kakuk Péter
Sorozatunkban olyan járványügyi szakértőket, bioetikusokat, szemtanukat szólaltatunk meg, akik 2020-ban, a járvány kezdetekor nyilatkoztak rádiónkban. Most, egy évvel később arra kérjük őket, tekintsenek vissza nem csak az elmúlt egy évre, hanem a saját korábbi álláspontjukra is. Vonják le ők a következtetéseket, helyesek voltak-e az előrejelzéseik, akkori meglátásaik.
Kakuk Péter bioetikus, a CEU munkatársaként beszélt tavaly hullámhosszainkon. Akkor megkérdőjelezte, hogy a halálozási arányok valóban, igazolhatóan rosszabbak, mint az influenza járványok hasonló mutatói. A svédországi stratégiát azért tartotta helyesnek, mert aprólékos adatfeldolgozás mellett hoztak döntéseket, és a lehető legkevéssé avatkoztak bele az emberek személyes életébe. Az is megkérdőjelezte, hogy az észak olasz járványadatok valóban olyan súlyosak, mint ahogy azt a korabeli média láttatni akarta.
Egy év után Kakuk Péter már nem csak a CEU, hanem a WHO munkatársa is. Ma is úgy látja, nincsenek az állami intézkedések hatékonysága mögött evidenciák. Úgy gondolja, hogy a járványügyi intézkedéseket kiszolgáltatták a politikusoknak, akik az esetlegesen érkező adatok szerint járnak el, és nagyban befolyásolja őket a közhangulat, a “népharag”. A szabadságjogok korlátozása akkor elfogadható – állítja – ha azok arányosak a járvány megfékezésének hasznosságával. Az oltási igazolás alkalmazásánál nem maga az igazolás a problematikus, hanem az, hogy milyen feltételekkel és milyen mértékben használjuk. Valóban elég-e az oltás ahhoz, hogy a beoltott ember tovább ne fertőzzön? Magánszférában is kérhetik-e az oltási igazolásokat, magánszolgáltatások igénybevételéhez? Többek között ezek azok a kérdések, amelyeket tisztázni kell Kakuk Péter szerint.
Az elmúlt egy év tanulságai között vendégünk fontosnak tartja azt is, mennyire tudunk szembenézni a covid áldozatai mellett a “láthatatlan”, nem közvetlenül a fertőzés miatt bekövetkező áldozatokkal. Nem csak a járvány okozta gazdasági károkkal, hanem a beavatkozások miatt bekövetkező szenvedés és halál mértékével, jellegével is szembe kell nézni.
Mit kellett volna tenni az elmúlt egy évben? – kérdeztük a bioetikust, aki pesszimista választ adott: ott ahol az állam diszfunkcionális, leépült, vagy leépülőben van.
A 2021-es beszélgetésünk itt hallgatható meg.
