Bordi András emlékkiállítás nyílt a Bernády Galériában
Aki Degast és Dalit is szerette
Bordi András születésének 120 évfordulóján nyílt meg a Bernády Napok keretében a művész emlékkiállítása, rendkívül gazdag képanyaggal, olyan alkotások is láthatók, amelyek ritkán, vagy egyáltalán nem voltak még kiállítva.
A Bernády Galéria mindkét szintjét betöltik az akvarellek, tájképek és portrék, amelyeket Bordi András tökélyre fejlesztett technikai bravúrral oldott meg. Ezek a képek mind a mapi napig otthonok díszei és értékei, hisz a Budapesten majd Párizsban is tanult művész a legjobb helyeken tanulta ki a technikát. Kedvenc műfaja volt a portré, amely akvarellben megoldva nem kevés kihívást tartogat, a tájkép pedig az akvarell révén határtalan lehetőséget nyújt a művésznek. A huszadik század első felének művészeti irányzatai annyira nem érintették meg Bordi Andrást, annál inkább ötvözte, már itthon, mindazt a tudást, amit Párizsban, Budapesten szerzett.
Bordi András Marosvásárhely olyan művészegyénisége volt, aki nemcsak festészetében, hanem szervezői, oktatói tevékenységében is kiemelkedőt nyújtott. A Kultúrpalota igazgatójaként 135-ről 1100-ra gyarapította a múzeum gyűjteményét, ez mind a mai napig jelentős alapját jelenti az intézmény értékeinek. A Marosvásárhelyen működő festőiskola oktatójaként, amelyet még Aurel Ciupe alapított, majd a Művészeti Liceum oktatójaként nagyon sok diákot indított el a művész-pályán.
A tárlat kurátorával, Portik Blénessy Ágota művészettörténésszel, a Kolozsvári Művészeti Múzeum munkatársával beszélgetünk.
Bordi András számára az oktatói tevékenység ugyanolyan fontos volt, mint művészete és a művészet szervezése. A Művészeti Liceum tanára volt, azóta nagynevű művészek kerültek ki a keze alól. Bocskay Vince szovátai szobrászt végzősként tanította, ő emlékezik Bordi Andrásra.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
