Azta hé! = Hú b…m! Erdélyi Néptánctalálkozó. Se kora, se ideje
Azta hé! – kiáltott fel magának a vidéki fiatal, amikor látta, hogy Székelyudvarhelyen a Dzsungel vendéglő dugig van táncoló mindenféle fiatallal, miközben a híres Codoba Florin palatkai muzsikus húzza.
Hú ba…m! – mondotta volna ugyanerre a városi fiatal.
Talán ennyi volt a különbség a falu és a város fiataljai között a hétvégén megrendezett Erdélyi Tánchátalálkozón. Mindkettő érezhette a Dzsungel-táncház izzadságszagú megabuliját. Mintha egyetlen egy lényként táncolnának. Úgy járták mindketten, mintha az övék lenne. Mindenki a magáénak érzi, mondja az informatikus-muzsikus. Valójában a néptáncnak se kora nincsen, se ideje-mondja a színis táncházas.
Bár 3 helyen is táncolhattak a fiatalok, mindhárom táncház kicsinek bizonyult. Addig mind tanították a nagyok a fiatalokat, hogy ők maguk szorultak ki. Kénytelen voltak az asztalok, padok között táncolni, sőt kint az épület előtt, ahol csak érték.
40 éve csak annyit változott –állapítja meg az egyik ,,dinoszaurusz’’ , hogy akkor csak fiatalok voltunk a táncházban…
Több mint 100 zenész, több mint 1000 táncos, több mint táncháztalálkozó! – hirdeti a mottó. Éltet és összeköt! – így a másik. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor, amíg csak zeng a lélek…
Szerk: Kiss Dénes
