A zenével nem csak dícsőíteni, hanem közösséget összetartani is lehet
Gyakran tapasztaljuk, hogy a közösség erős és hatékony tanítómester, még akkor is, ha zenéről van szó.
Nem kell feltétlenül művészeti iskola ahhoz, hogy egy közösség kineveljem magából, mi több magának! egy fúvoszenekart. S ha a fúvós hangszerek már szólnak, akkor mi állítaná meg az embert, hogy pengetni is megtanuljon pl. gitárt vagy ukulelét.
Néhány napja ünnepelte Nyárádszeredában a Hetednapi Adventista Egyház gyülekezete a Credo fúvos zenekar fennállásának 55. évfordulóját egy nagyszabású koncert keretében. Én azt hittem, hogy mindenki profi a színpadon, de Nagy Szilvia, a zenekar tagja felvilágosított, hogy nem úgy van az.
Üdítő volt tapasztalni, hogy van olyan helyi közösség, ahol a zenét ugyanlyan fontosnak tartják, mint az irodalmat vagy matematikát és mindent megtesznek azért, hogy az ifjoncok már zsenge korban megtanuljanak valamilyen hangszeren játszani.
Az „Előtted a cél” Egyesület kezdeményezésére, a nyárádmenti Jobbágyfalván Gitártábort szerveztek, amely a zenét szerető gyermekeknek és fiataloknak szólt.
A táborban 65 gyermek és fiatal vett részt, akik tudásszintjük szerint kezdő, középhaladó és haladó csoportokba osztva tanultak. Nem kis kihívást jelentett ukulelén és gitáron játszani!
A hangszeres oktatáson túl a résztvevők változatos és inspiráló programokon is megfordulhattak: áhítatokon, amelyeket a helyi gyülekezet lelkipásztora tartott, közös éneklésen és dicsőítésen, hagyományörző kézműves foglalkozásokon, ahol pártát bicskatratót, bőrborítású noteszt készíthettek, de árnyjátékban, íjászaton, külőnböző sportprogramokon és kürtőskalács-készítésben is kipróválhatták magukat. Megismerkedhettek Árpád-kori magyar népviseletekkel, és készíthettek esőbotot is.
A tábort 7 fős szervezőcsapat és 18 önkéntes segítette, akik szeretettel és türelemmel járultak hozzá ahoz, hogy 65 gyerek minden tevékenységet megízlelhessen.
A gitártábor ünnepi műsorral zárult, amelyen a szülők is jelen voltak. A kisebb gyerekek ukulelén adtak elő rövid dallamokat, a nagyobbak gitáron játszottak, és énekeltek dicsőítő énekeket is. Mindezek mellett – ami a legtöbbet tetszését elnyerte – a 12 éven feletti gyerekek két tanulságos történetet dolgoztak fel árnyjátékkal.

„Dicsérjétek az Urat citerával, tízhúrú hárfával zengjetek Neki!” – írja a zsoltáros és úgy látszik a zenében mindenkor öröm van és összetartozás.


