A láthatatlan front – amikor a háború beköltözik az ember lelkébe
Fotó: Győri Boldizsár
Több mint négy éve tart az orosz–ukrán háború. A harcoknak nemcsak halottai és sebesültjei vannak, hanem olyan túlélői is, akik a hadifogságban átélt traumákat viszik magukkal tovább. Kínzás, megalázás, kiszolgáltatottság, bizonytalanság – ezek olyan élethelyzetek, amelyekről a legtöbben csak a hírekből értesülünk, mégis emberek százezreinek mindennapi valóságát jelentik.
Sokan azt gondolják, hogy a szenvedés a szabadulással véget ér. A pszichológusok azonban azt mondják: a legnehezebb időszak gyakran éppen ezután kezdődik. Újra meg kell tanulni biztonságban élni, bízni másokban, kapcsolatokat építeni, és sok esetben újra megtalálni önmagunkat.
A Cordelia Alapítvány a Szervezett Erőszak Áldozataiért immár harminc éve foglalkozik háborút, kínzást, üldöztetést és más súlyos traumát átélt emberek pszichológiai rehabilitációjával. Az alapítvány 1996-ban, a délszláv háborúk idején kezdte meg munkáját, azóta pedig több ezer túlélőnek nyújtott segítséget, köztük az Ukrajnából érkezőknek is.
Mai vendégünk Mészáros Márta, klinikai szakpszichológus, a Cordelia Alapítvány munkatársa, aki hosszú évek óta dolgozik olyan emberekkel, akik a legszélsőségesebb emberi szenvedést élték át. Arról beszélgetünk vele, mit tesz a háború az emberi lélekkel, hogyan lehet túlélni a fogságot, és hogyan lehet egyáltalán visszatérni az életbe.
