A használható tudást kell népszerűsítsük
Vannak hőseim. Olyan emberek ők, akikre minden kétkedés nélkül felnézek és tisztelettel gondolok rájuk. Szerintem ők azok, akikből sokkal több kellene erre a Földre és akiktől tanulhatunk kitartást, nyafogás nélküli munkamorált, vagy simán életigenlést.
Egyikük egy olyan hetvenhez közeli bácsi, aki a kommunizmusban tömbházba kényszerült. Ahol legtöbben elpuhultak, elkényelmesedtek, beérték azzal, hogy nyomogatják a távirányítót, várják a nyugdíjt és szidnak valakit. A rendszert, a szomszédot, a hőszigetelést végző munkást, a polgármestert. Az általam említett bácsi nem ezt tette. Kibérelt a város szélén egy kis pajtát és udvart és állatokat tart. Minden reggel hajnalban kelt és kel ma is, eteti, gondozza az állatait. Télen is mínusz 25 fokban, nyáron is plusz 33 fokban. Szerdán is, szombaton is, karácsony napján is. Ma már nyugdíjas, de régebb onnan munkába ment és ledolgozta a nyolc órát. Nem hallottam panaszkodni, nyafogni még annyira sem.
Most következő beszélgetőtársam is ebben a dobozban van az én fejemben. Már amennyire vannak dobozok az én folyamatosan változó, alakuló fejemben. Végzi a munkáját. Csendben, de olyan kreativitással és odaadással, amilyent ritkán látni. Tanítónő, aki több év régiséggel a háta mögött is tud olyan tevékenységeket kitalálni, melyben jól érzik magukat a gyermekek és úgy tanulnak, hogy azt észre sem veszik. Magyarul: ráveszi a gyerekeket arra, hogy élvezettel tanuljanak. Videókat készítenek együtt, verset mondanak és verset tanulnak közösen, vagy képeslapot írnak a családnak karácsonyra és ezt felteszik a postán. Mert szerinte fontos, hogy használható tudást szerezzenek a gyerekek az iskolában. Hallgassátok szeretettel a Both Virággal készült beszélgetést.
