A futással magamban egyre mélyebbre jutok
Beszélgetés Simonyi Balázs futóval, az Ultra című dokumentumfilm rendezőjével
Van egy verseny, a maratonok maratonja, a futók Mekkája, a Sparthatlon. Athétnól, az Akropolisz lábától indul és Spárta főteréig tart, hossza 246 kilométer, időtartama kb. 36 óra. Annak, aki teljesíti. Díj: a dicsőség és egy babérkoszorú. A dicsőséget azonban sokkal tágabban kell értelmezni. Ez az az ultramarton, amelyet már nem is versenyszerűen űznek a sportolók, hanem itt a mélyebb dolgokra figyelnek. Nem az lényeg, hogy ki fut be elsőnek, hanem, hogy önmagával szemben hogyan teljesít az ember. Mert ez a lényeg: önmagunk. 36 óra tömény önelemzés, vezeklés, hatalmas erőfeszítés.
fotó: Ultradocumentary.com
Simonyi Balázs 12 éve kezdett futni, egy depressziós időszak kellős közepén, valamiféle segítséget, megnyugvást várva a futástól. Azóta nap mint nap szalad, természetesen a 12 év alatt a napi kocogásnál többre vitte, versenyeket nyert meg, maratonokat futott le. Évek óta ultra versenyeken vesz részt, vagyis nagyon hosszú távú versenyeken. Simonyi Balázs hatszor futotta meg a Sparthatlont, és, hogy megmutassa nekünk is a futók különleges világát, elkészítette Ultra című dokumentumfilmjét, amely 2o17-ben felkerült az Európai Filmdíjra érdemesnek tartott 15 filmből álló listára. Simonyi Balázs volt szinkronszínész, többek között Bart Simpson és Simba, az oroszlánkirály magyar hangja, jelenleg már nem szinkronszínészkedik, de filmrendező, fotográfus, színész, újságíró, és természetesen sportoló. A filmrendzés és a sport szerencsés egybeesés, éppen ezért annyira hiteles az Ultra című dokumentumfilm, amelyben Simonyi Balázs szereplőként, futóként is jelen van, miközben természetesen rednezője is a produkciónak. A következő összeállításban Simonyi Balázzsal beszélgetünk.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.
