’89 decembere: a kollektív feledékenység felelőssége
34 évvel ezelőtt, 1989. december 15-én este magyarok és románok élőláncot alkotva védték Tőkés László református lelkészt, ezzel kirobbantva a román forradalmat, mely december végére elsöpörte a Ceaușescu-rendszert.
Az eseményekről a történelem tankönyvek lapjain keveset olvashatunk, ezért a mi feladatunk egy tágabb kontextusba helyezni azokat és a ma embere számára tenni érthetővé, azóta ugyanis felnőtt egy generáció. Amely azt tudja, hogy a romániai forradalom előtt a többi kelet-európai országban békés úton ment végbe a rendszerváltás és Románia volt az egyedüli ország a vasfüggöny mögött, ahol az átmenet erőszakos módon zajlott, és ahol az egykori kommunista vezetők egy részét ki is végezték. De azt, hogy pontosan mi történt közelmúltunk kulcsmomentumában, ködbe burkolózik, pontosabban minden jel szerint ködben tartják. És talán azt is kimondhatjuk, hogy társadalmi nyomás sincs az események tisztázására.
A mai Naprakész tárgya tehát a decemberi forradalom. Vendégem Gazda Árpád újságíró, aki diákként szemtanúja, aktív résztvevője volt a több mint három évtizeddel ezelőtti eseményeknek, ott volt, amikor Temesváron a Tőkés László melletti szimpátiatüntetés átcsapott a diktatúrát megdöntő forradalomba.
