Egy régi Dacia, egy klasszikus Mercedes vagy akár egy Chevrolet Corvette – a veteránautók nem csupán régi járművek, hanem történetek, emlékek és mindenekelőtt szenvedélyek. Romániában egyre többen hódolnak ennek a hobbinak, amelyhez nem feltétlenül kell vagyonokat költeni, annál inkább türelem, hozzáértés és a régi autók iránti rajongás. De mi vonzza az embereket a mai, digitális technológiával felszerelt autók világából a múlt gépcsodáihoz? A Marosvásárhelyről rajtoló Retro Rallyn jártunk.

Románia viszonylag korán kapcsolódott be az autózás történetébe. Az első tíz európai ország közé tartozott, ahol megjelentek az automobilok, és a hatodik ország volt Európában, ahol autóversenyeket szerveztek. Azon kevés európai országok egyike azonban, amely nem rendelkezik automúzeummal.

Így aféle „guruló múzeumként” szolgálnak azok a rendezvények, amelyeken a régi autók szerelmesei felsorakoztatják gyűjteményük darabjait. Az országban hivatalosan több mint tízezer veterán jármű van bejegyezve, több mint 5 százalékuk 1944 előtt készült. A törvény értelmében veteránnak a 30 évnél idősebb gépkocsik számítanak, eredetiek kell legyenek az alkatrészek, de nyilván minél régebbi egy autó, annál különlegesebb.

Az 1100-as Dacia az első Romániában gyártott autó – egy ilyen 56 éves különlegességet is meg lehetett tekinteni a hétvégi veteránautó kiállításon Marosvásárhely központjában. De volt egy 1977-es Chevrolet Corvette is, amelynek a motortere akkora, hogy kis túlzással elférne benne az 1100-as Dacia. Azonban nem a márka a fontos, hanem a szenvedély. Mondja a Retro Rally 60 szervezője László Róbert.

„Elsősorban nem a pénzről van szó, az a másodlagos faktor csak. Tehát, hogyha nincsen meg benned az, hogy tetszett ilyen a régi autó, tetszett ilyen az, hogy ezzel foglalkozzál is, és hogy esetleg mindig szépítsed, és hogy ez működőképes legyen, akkor tulajdonképpen mondhatni nem feltétlenül van értelme ezzel foglalkozni. A másodlagos lesz a pénz, hogy mennyibe kerül, de ezt nem tartanám fontosnak annak szempontból, hogy lehet egy olyan autó, amelyik 1000 euró, lehet olyan, amelyik több 10.000 euró. De azért mondom, hogy nem pénz kérdése, mert egy egész olcsó autónak is lehet látni az embernek a szenvedélyt, hogy azzal az autóval foglalkozva, tisztában tartva és működőképesen.”

A Retrorally 60 ezt a társaságot igyekszik évről évre összegyűjteni egy szezonzáró versenyen, ahol nem annyira a helyezés, mint inkább a jókedv a fontos. „A Rally 60-nak a célja az, hogy szórakozás legyen a versenyzők között, mivel nagyon sok olyan verseny volt Romániában eddig, amik regularity rallyk voltak, vagy itiner követő rallyk, és hát mondjuk úgy nem, hogy stressz volt föltétlenül, de verseny volt. Tehát tulajdonképpen verseny volt abban, hogy minél pontosabban teljesítsük a versenytávot, illetve a mérszakaszokat, és akkor fontos volt az, hogy nyerjünk nagyon sok embernek. És akkor ezt úgy találtuk ki, hogy legyen egy játék is tulajdonképpen, tehát szórakozás legyen két napig, az emberek kapcsolódjanak ki. Nagyon fontos nekünk az, hogy családokkal eljöjjenek a tulajdonosok, és akkor úgy, mint barátok, úgy, mint család, mint gyerekek érezzék azt, hogy mi az, hogy egy régi autózás, mi az, hogy egy más közösség” – mondja László Róbert.

Romániában évről évre nő a veteránautósok száma, ami nem a jólét fokmérője, bár kétségkívül nem ez vezeti a legolcsóbb hobbik listáját.

„Nő ez a társaság, mivel egyre több embernek jön meg a kedve ahhoz, hogy régi autókkal foglalkozzon, szeressen, megtetsz egyen is, ebbe tudjanak is pénzt vertetni abban, hogy legyen egy ilyen autója, amire általában sokszor azt szoktam mondani, hogy amire nincs szükséged ezek olyan autók, mert ez nem a mindennapos használatra van, hanem arra, hogy egy hétvégén jól érezd magad, elmenj a barátokkal valahova, vagy a családdal” – magyarázza László Róbert.

A csíkszeredai Bíró Zsombor a köznyelven Bálna Mercedesként emlegetett S 500-assal érkezett Marosvásárhelyre. Azt mondja, bár Romániában kissé késve indult a veteránautók iránti szenvedély, gyűjtők mindig voltak, és egyre többen vannak. Székelyföldön is.

„Magyarországon ott elkezdődött 30 évvel ezelőtt, Németországban 70 évvel ezelőtt, Székelyföldön most egy olyan 5-6 éve kezdett nagyon felvirágozni ez a dolog. De mindig voltak olyan emberek, akik ápolgatták a tatától, az apukától, a szomszédbácsitól örökölt kis ócskavasaitkat, és jól érezték magukat velük”.

De most, a szenzorokkal és képernyőkkel szerelt gépkocsik világában, mi tesz valakit régi autószerelmessé? Teszik fel sokan a kérdést. Mert kétségkívül szép karosszériákról beszélünk, retro vonalakról, de a modern autóktól nagyon távol vannak ezek.

Bikfalvi Botond a Szatmár megyei Nagykárolyból érkezett a Marosvásárhelyi Retro Rallyra, az 1991-es Mercedes CL 300-asával. Őt már gyerekként megfertőzte ez a hobbi. Gyerekkoromban elkezdődött az a helyzet. „Nekem az első autómat, amit vásároltam, az darabokban vettem meg, és összeraktam, mint egy LEGO-t. Még nem is voltam 18 éves.”

Bíró Zsombor is úgy véli, hogy a régi autók iránti szerelmet lehet titkolni, de csak egy ideig.

„Szerintem az ember így születik, születésileg bele van kódolva, úgyhogy ezzel ellen harcolhatsz, megtehetsz bármit, de valamikor csak kijön belőle. De ha nincs pénzed, akkor is kijön? Akkor is kijön, akkor esetleg nem Porsche-t vagy Mercedes-t vagy különlegességeket vásárolsz magadnak, hanem esetleg egy Oltcitet vagy egy Trabantot vagy egy régi Dacia-t. Ez, hogyha valaki szereti a régi vasakat, akkor ezzel születik és ezzel hal meg”.

A veteránautó nem feltétlenül jelent azonban drága autót. Szűkös büdzsével is lehet boldog tulajdonos valaki. Bikfalvi Botond elmondja, hogy ebben az esetben mivel érdemes kezdeni.

„A legnépszerűbb ugye a Volkswagen bogár. Szinte minden kapható hozzá, új alkatrészt tűrhető áron. Második amit ajánlanék a Fiat 500-os. Ahhoz is elég sok minden kapható. Hát és aki egy kicsit többre vágyik, az Mercedes.”