Szexuális bántalmazás. Félelem, megfélemlítés. Tabu. Hallgatás. Ezeket a szavakat sajnos nagyon sokszor egy mondatban tudjuk használni, ha bántalmazásról van szó. Főleg ha kiskorú ellen követik el azt.

A családon belüli erőszak számos formában jelentkezhet: verbális, pszichológiai, fizikai, szexuális, gazdasági, szociális, lelki és online, számítógépes erőszak. Az esetek többségében az áldozatok nők és gyerekek, az agresszor pedig a család egyik férfi tagja, de kapcsolati erőszak más felállásban is jelentkezik.

A szexuális bántalmazás a gyermekbántalmazáson belül is egy rendkívül kényes terület, gyakorlatilag tabu, beszélni sem szeretünk róla. A szexuális bántalmazás soha nem tanúk jelenlétében történik, éppen ezért nehéz bizonyítani. Amíg a társadalom olyan felnőttcentrikus, amilyen Közép-Kelet-Európában, amíg a gyerekeket alárendeltnek tekintik a felnőttekhez képest, nehéz ügy, ha egy gyerek szava áll szemben egy felnőtt szavával.

Püsök Botond rendező Túl közel című dokumentumfilmje szomorú és egyben felháborító történetet mutat be. Egy anya és két gyermeke kálváriáját, nomeg a közösséget, amely megbélyegzi, mert az anya nem hallgatta el azt, amikor 9 éves lánya, Pirkó elmondta: nevelőapja, édesanyja párja, öccse apja szexuálisan közeledett hozzá. A férfi bevallotta ezt, börtönbe is került. A közösség viszont ezt követően sem hitt a kislánynak és édesanyjának.

Csőlátás? Sztereótípia? Mi állhat a történet mögött? A rendező, Püsök Botonddal beszélgetünk: