Gurul a Rádió, hatodik nap

Túl vagyunk a túránk leghosszabb napján, én pedig hosszasan nézegettem a fényképeket, amelyekt aztán megosztottam a Gurul a Rádió facebook oldalán. Rengeteg élmény halmozódik fel az ember agyában egy ilyen távon, főleg, ha nem versenyszerűen gyűri le a kilométereket, hanem viszonylagos komótossággal araszol előre a hihetetlenül gyönyörű tájon.

Igaz, ehhez az is kellett, hogy a reggeli záporból változékonyra forduljon az időjárásunk, ugyanis esőben és hidegben karikázni már nem éppen a legfelemelőbb. Olyankor behomályosodik a szemüveg, az esőcseppek pattogása a bicajos sisakon pedig nagyon elvonja a figyelmet a kies tájakról.

Szerencsénk volt, vagy kiérdemeltük a tavalyi sok ázás fejében, tény, hogy csak végcélunk  előtt 6 km-el kezdett el újra szemerkélni, amelyre még nem fellett vízálló ruhával válaszolnunk. Pedig reggel már majdnem mindenki azzal készült indulni…

Még a reggeli alatt is esett az eső, mire azonban bepakoltunk az autónkba, egy lyukon keresztül a nap is elődugta félénken egy-két sugarát. Segesvárt gyorsan hagytuk magunk után, aztán a Dánosi dombot is kidurrantottuk. Egy adott pillanatban a Segesvár határában található szeméttárolóból feltörő bűztől kettőzött erővel szeltük a meredek dombot.

Erzsébetvárosra bekarikázva, a Holdvilági evangélikus templom elhanyagolt látványának hatása alatt állva még, egy újabb történelmi sokk ért.  Az 1927-es vihar után csak egy ép toronnyal megmaradt Szent Erzsébet örmény-katolikus templom egyre inkább leromló állapotának és a szomszédságában található Apafi kastély üres ablakainak látványa méginkább lehangolt bennünket.

Némi vigaszt jelentett egy Mircea nevű úr, aki magyarul köszöntött bennünket és elmondta, hogy ő többnyire magyarul hallgatja a Marosvásárhelyi Rádiót és, hogy sajnálja azt a tényt, hogy a kevés színtiszta magyar családok, gyerekeiket román tannyelvű iskolába iratják, csak azt nem tudja miért.

Új aszfaltcsíkon hagytuk el a várost, a nagyon régi kockaköveknek semmilyen hírmondója sem maradt már… A kundi eltérőnél Posta László medgyesi hallgatónk várt. Csak azért utazott közel 30 km-t, hogy élőben találkozhasson a Marosvásárhelyi Rádió gurulós stábjával. Megköszönve a szép szavakat és egy fél tudósításhoz elegendő mobiljel után kutatva elindultunk a nap legnagyobb emelkedőjének bizonyuló kettős hágón. Előbb a Nagy-Küküllő völgyéből át kellett másznunk Kund patakának völgyébe, majd a Kis-Küküllő következett.

A fantasztikus felhőképződmények alatt haladva, szinte állandó napsütés kísért, a táj szépsége, érintetlensége annyira lenyügözött, hogy a kilométereket és a szintemelkedést úgy faltuk, mint a jóféle kürtőskalácsot.

Kundra beérkezve, mint derült égből… úgy jött egy nagyon gyors és rövid zápor, de előle a Valea Verde – Zöld Völgy nevű turisztikai egységhez menekültünk be. A régi, de felújított falusi házakban elég drága a szállás, elsősorban jómódú külföldi vendégekre szakosodott a német tulaj, volt is ott két angol turista, akik elismerően csettintettek a biciklitúránk hallatán.

Egy gyors kávé után a falu egyik utcasarki házikójában nagyon finom házisajtot kóstoltunk Vargáéknál, a május ötödikén indított vállalkozásukban egyelőre a saját tejüket dolgozzák fel, 24 fejős tehenük van, többféle sajt és tejföl készül , inkább így, mint, hogy 50 banit adjanak a tejért! – mondta Varga Ilona.

Férjétől megtudtunk egy-két érdekességet Maros megye Szeben megye határ felőli részének utolsó bástyájáról. Két szász még él az egykori szász településen, egyikük 78, másikuk 92 éves. És ennyi. Néhányan még hazajárnak, pár német házat is vett a faluban, de annyi, nem járnak túl sűrűn oda.

Gógánon átsuhantunk, egy két szász házat és az evangélikus templomot még futtából megnéztünk, majd Bonyhán a Bethlen kastélynál álltunk meg újra. Kiss Ferenc hallgatónk várt kerékpáron, a rádióban hallotta, hogy jövünk és nagyon szeretett volna találkozni velünk. Az egykori

Bethlen kastély ma leromlott állapotában várja a jobb sorsát, a Nőegylet ügykezelésében van, a tetőszerkezetet sikerült kijavítani, de még nagyon sok munka vár az épületre, Kiss úr, egykori osztálytermei ablakát szemlélgette nosztalgiával, ahová a kommunizmus magraktárat rendezett be.

Bonyháról Balavásárig több településen is áthaladtunk, enyhe hátszél segítette tekerésünket, a csapat pedig annyira belemelegedett a karikázásba, hogy harmincas átlaggal értük el Balavásárt.

Egy langyos leves és egy forró tudósítás után érkeztünk meg Gyulakutára, ahol Varga József polgármester, néhány helyi lakos és a GYÖNGY nőegylet, azaz a Gyulakutai Ötletes Nők Egyesületének néhány tagja várt bennünket. És ott volt Császár Károly fiatal ex-jegyző, aki most az országgyűlésre pályázik, a szenátori listán a második helyet foglalja el.

Régi biciklis ismerőseink is feltűntek, többek között Bölöni László is, az egykori labdarúgó hasonló nevű gyerekkori cimborája Havadtőről, aki 63 éves kora ellenére napi 30 km-t leteker a bicikliével, télen-nyáron, sárban-hóban. Nem is panaszkodott a fizikai állapotára, velünk együtt tekert haza Gyulakutáról.

Közben eleredt az eső, de még kellett egyt tudósítania Sorin Schiopu kollégánknak, így már szemerkélő esőben érkeztünk be a hármasfalui szállásunkra. De nem sokáig tartott az elkeseredésünk, a házigazdánk borjúgúlyása minden fáradtságért kárpótolt.

Szerdán jóval rövidebb napunk lesz, de Parajdon délután 3 órakor az iskola udvarán találkozónk van a gyerekekkel. Jó lenne pihenten odaérni, rengeteg mesélnivalónk van!

A mai napról pedig meséljenk a továbbiakban a képek.

Jó éjszakát!