Az idén harminc éves az Európai Színházi Unió, Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, az Unió újraválasztott elnöke még mindig reméli, hogy novemberben valós fizikai térben meg fogják tudni szervezni Kolozsváron az Interferenciák fesztivált.

„Lenne egy napunk, amely a harminc éves színházi unió megünneplése lenne, egy csomó jelentős nagy előadás levetítésére kerülne sor az elődökről, a régi mesterektől, illetve egy katalógust is kiadnánk, amely tartalmazza az unió volt és jelenlegi tagjainak a bemutatását, amely nagyon szép és készülőben van. … Ez egy nehéz időszak, azt hiszem, nehéz lett volna most valakinek elnökséget vállalni, mert még bizonytalan, hogy mikor tudjuk az igazi projekteket újrakezdeni. Jövőre Thesszalonikiban lenne a színházi unió fesztiválja (tavaly Kolozsváron volt 11 éves kihagyás után, idén Moszkvában került volna sor rá, de nem volt lehetséges), több olyan közös tervünk van, amelyekre európai kulturpénzekre pályáznánk”.

Hogy milyen hatással van az ő elnöksége a hazai színházi életre, nem tudná pontosan megmondani, de azt fontosnak tartotta megjegyezni, hogy már 90 után olyan művészi programot tűzték ki célul, amely a színházat az egyetemes színházi vérkeringésbe hozza be, erős művészi értékű előadások által, amely mindenkihez szól, nemcsak a kolozsvári közösséghez. Ez sikerült is, hiszen 2005-ben egyéni taggá választották, 2007-től pedig a színház is tagja lett az E.SZ.U-nak, tehát együttműködik mindazokkal a színházakkal Európa-szerte (ez nyilván a társulatot jelenti, a maga teljes létszámába), turnékon vesz részt, előadáscseréken, fesztiválokon, és ezidő alatt Európa-szerte ismertté és elismertté vált. Ilyen értelemben az erdélyi magyar színészek, akik itt megfordultak, vagy tagjai a kolozsvári társulatnak, azok ezekben a cserékben is részt vettek.

Tompa elmondta: a jövőben is terveznek olyan eseményeket, amelyek koprodukciók lesznek, talán szélesebb körben is megszólítják majd az itteni színészeket. Kolozsváron egy európai színház fellépése ma már megszokott dolog, mielőtt beindultak volna az Interferenciák 2007-ben, azelőtt talán egyáltalán nem voltak jelen európai színházak a kincses városban, egy két határontúli országot leszámítva, és úgy gondolja, hogy a kolozsvári közönség számára mégiscsak nagy esély, hogy állandóan szembesíteni tudja azt, hogy mi történik a nagyvilágban, mert nemcsak európai, hanem az összes kontinensről érkeztek ide előadások.

„Én azt gondolom, hogy ez egy természetes gesztusa kéne, hogy legyen az európai kulturális életnek, és annak ellenére, hogy van olyan szándék is, hogy még az európai kulturális emlékezetet is eltöröljék, azt gondolom, hogy ez nem sikerülhet, mert kultúra nélkül nagyon sivár lenne az egész emberi élet. Úgy tűnik, mindaz, ami körülöttünk zajlik, és a környező országokban is, azt mutatja, hogy a hatalom továbbra is fél a művészektől és a színháztól. Lehet, hogy igen, mert kényelmetlen az igazi művész, hiszen mindig az igazságot keresi, mindig valamilyen módon tükröt tart, és azt hiszem, hogy az igazi művészt nem a félelem vezérli, hanem az a fajta szeretet, amely ugyanakkor kíméletlenül kimondja az igazságot, persze, önvizsgálattal kezdődően, és mindig a valósággal és egymással, illetve önmagunkkal való szembenézésre késztet. Éppen ezért azt gondolom, hogy ebben a nagyon is manipulált helyzetben, amiben most vagyunk, hogy most nem a feladás, nem a félelem a legjobb tanácsadó, hanem igenis a józan gondolkodás, igenis a bizakodás, a tények és a valós események hitelességének a felkutatása.”

Tompa Gábor rendező, színházigazgató szerint fontos, hogy kérdéseket fogalmazzunk meg magunkban, a kérdések pedig nem az engedetlenség jelei, hanem természetes velejárói a gondolkodásnak, mert ha mindent elfogadunk, az csakis a totalitárius rendszerhez vezethet, amit már egyszer átéltünk, és a totalitárius rendszerek egyik alapja a minden feltétel nélküli engedelmesség.