Beszélgetés Sajó Norberttel, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztőjével-műsorvezetőjével

Református teológiát végeztél, néhány évig lelkészként szolgáltál. Hogyan vezetett az utad a Marosvásárhelyi Rádióhoz? Milyen meggondolás állt a döntés, a váltás hátterében?

Nem a szószékről érkeztem a Marosvásárhelyi Rádióhoz. A Színművészti Egyetem elvégzése után, valóban a Protestáns Teológiai Intézetben végeztem el a tanulmányaimat, ezt követően egy évet gyakornokoskodtam is egy kolozsvári református gyülekezetben, de ekkorra már hét éves rádiós tapasztalattal rendelkeztem. Az első szakmám tehát tulajdonképpen a rádiózás volt. Ez nem tervszerűen sikerült így, sokkal inkább megélhetési szükség volt számomra az, hogy II. éves nagyváradi egyetemistaként Marosvásárhelyen olyan munkát vállaljak, amiből a betevő falatot és a lakhatóságom teljesen önálló módon biztosítani tudjam. Ezzel a gondolattal kopogtattam be az első stúdióba, a Rádió GaGahoz. Valami takarítói állást kértem az akkori vezetőségtől. Hamar végig mértek, és hanganyagot kértek tőlem. Ezen naívan nagyot csodálkoztam: milyen komoly intézmény, itt még a takarítónak is jó hangja kell legyen! Néhány héten belül kiderült: egy rövidesen távozó hétvégi műsorvezető helyébe céloztak be. Minden így kezdődött a piros lámpa fényénél 24 évvel ezelőtt.

Mikor és milyen indíttatásból határoztad el, hogy rádiós szerkesztő, műsorvezető leszel?

Soha nem hoztam egy kifejezett döntést ezzel kapcsolatban. Egyszerűen el sem tudnám képzelni az életem úgy, hogy valamilyen formában ne legyek közel a mikrofonhoz. Testrésszé vált!

Mi vonzott a Rádióhoz? Mit szeretsz leginkább ebben a hivatásban, küldetésben?

Szeretem, ha rám figyelnek. Szeretem azt a sokszínűséget is, amely szinte kizárólag a Marosvásárhelyi Rádiót jellemzi. Az összes olyan rádiót figyelembe véve, ahol az aktív 20 év rádiózás alatt tevékenykedhettem, itt a legnagyobb a változatosság! Szeretem az új betelefonálókat, de izgalmasak számomra a régiek visszatérése is!
A legnagyobb örömöm az élő műsorok gyártásában lelem. Azt is mondhatnám: inkább 2 óra élőben, mint 5 perc “konzerv”.

Milyen műsorokat vezetsz jelenleg és mi jellemző rájuk?

Jelenleg a Zenés üzenetek, a Törvénytár és a Bárka című műsorokért felelek. Ezek közül, hála Istennek kettő élő műsor. Tehát közvetlenül érzékelhetem a hallgatók közelségét, ami nagyon fontos számomra!
A Zenés üzenetek című műsor tulajdonképpen egy kívánságműsor. Olyan ez, mintha lenne egy varázspálcám. Nagy kiváltság ez, keveseknek adatik meg!
A Törvénytárban a jogi problémáikat oszthatják meg a hallgatóink, szintén élőben. Ennek a műsornak köszönhetően annak a szakmának is a közelében maradhatok, amely szintén nagyon felkeltette a figyelmemet akkor, amikor még a pályaválasztás kérdéses volt.
A Bárka pedig a Marosvásárhelyi Rádió vallási műsora. Ebben gyakran így szoktam elköszönni: váljon testi és lelki egészségünkre! Öröm számomra az, hogy a mi Rádiónk vezetősége és a hallgatóink számára is értékes tartalmat képvisel a hitmélyítés!

Milyen tulajdonságok és képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből egy rátermett szerkesztő, műsorvezető legyen?

A sötétben tapogatózom. Talán kíváncsiság, pontosság, jó hangorgánum, tisztán látás, rendkívüli kommunikációs készség… Fogalmam sincs! Az úgynevezett „rátermett” értelmezési spektruma legalább olyan tág, mint az adáskörzetünk! Mire a nagyérdemű hallgatóság egyik fele felkapná a fejét egy új tehetségre, a másik fele talán éppen akkor kapcsolja ki a rádiót.
Nem feltételezek rosszindulatot egyetlen hallgató részéről sem (ezzel a jelenséggel gyakrabban találkoztam a kereskedelmi rádiózás alatt), sokkal inkább azt mondanám, hogy a fölfelé vagy lefelé mutató hüvelykujj rendkívül szubjektív megközelítés végeredménye.

Mit jelent számodra a rádiózás: munkát, hivatást, szenvedélyt, közösségszolgálatot?

A rádiózás számomra egy csomópont. A színpad nyilvános tere, a szószék fegyelme, a szeretetszolgálat kreativitása és a társadalomtudomány mélysége. Ezeken a vonalakon mozgom, és a rádiózásban ez mind egyszerre van jelen. A rádiózás egy szavas összefoglalója annak, aki valójában vagyok.

Mikor vagy elégedett? Mi jelenti számodra az igazi élményt, elégtételt a munkádban?

Vannak kimagasló pillanatok. Például, amikor egy kisgyermek szólal meg élőben. Van az a pillanat, amikor a válaszokat már nem a nagymama súgja a háttérben, hanem a fiatal hang saját magától szólal meg. Haláli! Azt is szeretem, amikor valaki megnyílik előttünk és elárulja önmagáról, hogy bizony nehéz a szíve, mert műtétre készül. Olyan felemelő érzés ilyenkor az, amikor 3-4 hét múlva visszatér, és ugyanaz a személy megkönnyebbülve meséli el, hogy minden rendben van, újra itt van velünk. Ilyenkor elevenedik fel bennem a rádiónk szlogenje: értünk van, rólunk szól!

Hosszú évek óta a Solidaris Egyesület és Telefonos Szeretetszolgálat tevékenységét szervezed és vezeted, amely elsősorban a krízishelyzetben lévő személyeken segít. Ezenkívül Bedében nyaranként gyermektáborokat, csapatépítőket is szervezel. Mesélj erről! Mi motivál erre, miből ered ez a belső késztetés?

Sokan, sokféleképpen segítettek egykori nincstelenségemben. Voltak olyanok is, akiknek még meg sem köszönhettem az értem tett erőfeszítéseit! A nevét sem tudom. Ez pedig olyan mély hiányérzetet hagyott bennem, hogy ennek a kényszerével élek: nekem is segítenem kell! Egy olyan űr, melyet 17 év aktív szolgálatával sem tudtam elfedezni. Attól tartok, ez az élet rövidnek bizonyul.

A rádiózáson kívül van valami más hobbid, amivel szívesen foglalkozol szabadidődben?

Természetesen! Utazni nagyon szeretek. Ezekben a napokban a legnagyobb gondossággal és aprólékossággal készítem elő (jó előre) a 45. országomat, Új-Zélandot. Egy tudományos konferenciára megyek, de nyilván ez egy jó lehetőség lesz az ország jellegzetességeivel is megismerkedni. Szeretek asztaliteniszezni, házakat felújítani és új embereket felfedezni.

Milyen üzenetet szeretnél átadni a hallgatóknak a műsoraidon keresztül? Hogyan fogalmaznád meg?

A Marosvásárhelyi Rádió Erdély egyik legklasszabb rádióállomása. Nagyszerű munkatársakkal és nagyszerű hallgatókkal. Egy igazi érték, melynek megőrzése közös feladtunk és egyben nemes küldetésünk. Vigyázzunk a mi rádiónkra, amely valóban értünk van és rólunk szól!

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szakács Géza