Oda kell figyelni arra, hogy hogyan, milyen árnyaltan használjuk a magyar nyelvet. Mesét kell olvasni és rá kell szoktatni a jó könyvek olvasására az embereket, ez esetben minden nap ünnepe lesz a magyar nyelvnek – állítja Egyed Emese költő, irodalomtörténész.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora szerint nem a jövevényszavak jelentik a legfőbb veszélyt a magyar nyelvre nézve, hanem az, hogyha egyáltalán nem használjuk azt, mert azt gondoljuk, hogy más nyelvekkel lehet elérni a sikert. Egyed Emese hangsúlyozta: mindenre alkalmas a magyar nyelv, ezt a szépségét szem előtt kell tartani és mint egy személyre, vigyázni a függetlenségére, és az igazmondására, hogy a nyelvet ne emberek közötti megkülönböztetésre vagy félrevezetésre használjuk.

Hamar Mátyás Ruben interjúja.

A magyar nyelv napját 2011 óta ünnepeljük november 13-án, mivel 1844-ben ezen a napon fogadták el azt a törvényt, amely a magyart államnyelvvé tette. Egy nyelvnek a súlyát kétségkívül növeli, ha hivatalossá válik, ezt Erdélyben, Romániában talán jobban is érzékelik a magyar emberek. Számos vita tárgyát képezi, hogy romlik-e vagy éppen megújul-e a magyar nyelv a külső hatásokra. Egyed Emese költőt, irodalomtörténészt, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzorát arról kérdeztük, milyen a magyar nyelv állapota 2023-ban Erdélyben.

Többféleképpen megközelíthetjük ezt a kérdést, úgy is, hogy milyen nyelvi jogokkal rendelkezünk, milyen szokások vannak, hol jelenik meg a nyelv és más nyelvek között milyen helyet foglal el. Az, hogy hivatalos közegekben kevésbé használjuk az tény, hogy annak van írásos és szóbeli formája, illetve tudományos, művészeti, hétköznapi formája, az is tény. Ha körülnézünk akkor azt látjuk, hogy a nyelv művészi használata érvényes, tehát ma is születnek irodalmi művek és jó irodalmi művek nálunk is. Érdekli az embereket az irodalom, más lapra tartozik, hogy nem támogatják eléggé a sajtónak az írott formáját, a magyar nyelvű sajtónak nehéz a helyzete, illetve, hogy nehezen találunk közönségre. Másrészt nem csak Erdélyben, nem csak Romániában, hanem mindenütt a kisebb nyelvek helyzete nem jó, olyan értelemben, hogy a tudomány nem értékeli a magyar nyelven született alkotásokat. Tehát hiába van ennek kulcsa, vannak teljesítmények, olyan nyelvek, mint az angol, a spanyol, a többek által beszélt nyugat-európai nyelvek, bár nem mindegyik ezek közül, nagyobb sikernek örvendenek.

Oda kell figyelni arra, hogy hogyan használjuk a nyelvet, milyen árnyaltan, a tudatosságnak nagy szerepe van ebben és hát azt hiszem, hogy az iskolákra, illetve az olvasásra nevelő családokra nagy felelősség hárul ebben a kérdésben. Kell meséket olvasni, rá kell szoktatni a jó könyvek olvasására az embereket és akkor minden nap ünnepe lesz a magyar nyelvnek.

Másrészt azonban láthatjuk, hogy van egy olyan funkciója is, amely közvetít nyelvek között, ez a fordítás magyarról vagy magyarra, és megállapíthatjuk, hogy ebben a kapcsolatteremtő szerepében nálunk is jelentős eredményeket mutat a magyar nyelv. Ünnepelhetjük azt, hogy magyarra fordítanak idegen nyelvű műveket, jól, és ezek valóságos nyelvi teljesítmények, kreatív, megújító események. Ezért értékelhetjük ezeket.

Hogy a magyar nyelvre mennyire kíváncsiak mások, az egy másik kérdés, illetőleg a nyelv nem csak forma. Tehát néznünk kell, hogy mit is közvetít, hogy az mennyire felel meg az igazság kritériumainak – ezen érdemes elgondolkozni még a mai napon is. Hiszen tudjuk, hogy a nyelvet fel lehet használni hazugságra, elfedésre, a dolgok más irányba fordítására. Azt gondolom, hogy nyelv gyakorlással, olvasással, színházba járással, beszélgetéssel tudjuk igazán fenntartani a nyelvet és odafigyelni arra, hogy ne szoruljon vissza ezekből a funkcióiból csak a családi használatra.

Felmerül a kérdés, hogy mennyire helyénvaló az az aggodalom, amely szerint a közösségi média, az internet hatására, a nyelv sérül és feltöltődik jövevényszavakkal, amelyeknek akár lennének magyar megfelelői is?

Mindig vett át a nyelv kifejezéseket más nyelvekből. Ha jól megvizsgáljuk, a magyar nyelvben is rengeteg olyan szó van, amelyet átvettünk máshonnan: szláv, német, latin nyelvekből, és már nem is érzékeljük ezt az átvételt annyira. Megmaradtak a nyelvben. Azt a tényt, hogy a technikával, új kommunikációs formák léteztek, azt tudomásul kell venni, azt is, hogy ez a kommunikáció gyorsabb, mint az eddigiek. Nem ez a hordozója a terjengősségnek, a részletezésnek. Úgyhogy persze, ez ronthatja a helyesírásunkat, de ha tudjuk, hogy mikor, hogyan használjuk a nyelvet, akkor nem ez a fő veszély.

Az a fő veszély, hogy nem használjuk egyáltalán a magyar nyelvet, én azt gondolom. Tehát amikor lemondunk róla, amikor azt mondjuk, hogy ezzel a nyelvvel nem lehet kifejezni valamit, sikert más nyelvekkel lehet elérni – azzal ártunk igazán a nyelvnek. Vagy hogyha lemondunk a könyvekről, vagy könyvek vásárlásáról, vagy a színház támogatásáról, ahol él a nyelv. A nyelv mindig is változik. Változtatja a történelem, a technika fejlődése, a kommunikáció megváltozása. Ezzel számolnunk kell. Hogy ne a szavak egérfarkába kapaszkodjunk, hanem nézzük az egész rendszerét az emberi kommunikációnak, és akkor fedezzük fel és fedeztessük fel másokkal is ennek a nyelvnek a hatalmas tartalékait meg érdekes eseteit, mint amilyen egy különleges prózai megoldás, vagy színdarab, amit eddig nem is ismertek, szóval mindenre alkalmas a magyar nyelv. Ezt a szépségét kell szem előtt tartani és mint egy személyre, vigyázni a függetlenségére. Meg az igazmondására, én ezt is hangsúlyoznám, hogy a nyelvet ne emberek közötti megkülönböztetésre vagy félrevezetésre használjuk. Értse aki akarja.