A Szivárvány szórványkollégium húsz éves fennállása óta nem volt még példa ekkora megmozdulásra – mondta rádiónknak ma Ady István lelkész, a kollégium elnöke, aki itt járt Marosvásárhelyen egy kisbusszal, hogy az eddig begyűjtött adományokat a rászoruló gyerekeknek és családjaiknak elvihesse.

December 5-dikéig még lehet adakozni a magyarfülpösi szórványkollégium gyerekei számára. A rádiónk által kezdeményezett jótékonysági akcióban részt vesz a Divers Egyesület, amelynek Avram Iancu utcai székhelyén fogadják az adakozók ajándékait: tartós élelmiszereket, lábbelit, meleg ruhát. Bódizs Edit a helyszínen járt és előbb a kollégium vezetőjével, Ady Istvánnal, majd Koreck Máriával, az adománygyűjtést bonyolító egyesület elnökével beszélgetett.

Ady István lelkész szerint jóleső érzés találkozni az emberek segítőkészségével, és melyik gyermek az, aki nem vár ajándékot? Ők különösen várják!

„Húsz év történetét nehezen lehetne ebben a zimankós időben elmesélni, húsz éve foglalkozunk a szórványból érkező magyar vagy vegyes házasságból származó gyerekekkel, akik nagy valószínűséggel nem jutnának meleg ételhez vagy minőségi ruhákhoz, de még oktatáshoz sem, ha a kollégium, az alapítványunk nem karolná fel őket!”

Azt, hogy milyen volt az idei esztendő két szóban össze lehet foglalni: rossz volt!

„A gyerekek nagyon rövid ideig tartózkodhattak a bentlakásban, és ez befolyásolja őket, és befolyásol minket is!”

A kollégium kis lakói most otthon vannak, nagyon jól fog nekik a meleg étel, a meleg ruha. Az alapítvány hetente kétszer szállítja ki nekik a meleg ételt is, és a gyűjtésnek hála, az ételen kívül most ezeket az ajándékokat is megkapják. Ami az online oktatást illeti, pár számítógépet szintén adományból szereztek be, de csak oda tudtak kivinni a gyerekeknek gépeket, ahol létezik világháló. Van még kilátás táblagépekre is, amelyeket mobilnetre rá lehet csatlakoztatni, így van esély arra, hogy a többi gyerek is bekapcsolódjon az oktatásba. Hogy hol élnek ezek a gyerekek, azt nagyon nehéz meghatározni, ez mindig attól függ, hogy a szüleik hol vállalnak munkát: egy farmon, egy tanyán, egy faluvégen.

„Sokgyerekes családokról van szó, nehéz róluk mesélni, hogyan, milyen körülmények között élnek, látni kellene őket, találkozni velük” – teszi hozzá a lelkész. Reméljük, hogy nemsokára erre is sor kerülhet, ha a járványhelyzet megengedi.

Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke a székhelyen minden adakozóval személyesen találkozott, elbeszélgetett, nagyon sokan közülük idős emberek, akik nem sajnálták a fáradtságot és az anyagi ráfordítást, hogy ajándékot hozzanak. Voltak akik szerény adománnyal jöttek, de azt tiszta szívből adták. Voltak akik, annak ellenére, hogy kisnyugdíjasok, értékes támogatással járultak hozzá a nélkülöző gyerekek megsegítéséhez.

Koreck Mária megemlíti Szilágyi Domokos bácsit, aki előrehaladott kora ellenére, maga jött el a székhelyre, és szívügyének tekintette a szórványkollégium diákjainak megsegítését egy egészen jelentős adománnyal.A 94 éves Domokos bácsit telefonon is megkerestük, és megkérdeztük tőle, miért tartja fontosnak másokon segíteni? „Akkor érzem jól magam, ha valakin segíthetek! És ha segítek valakin, az a napom már jó!” Milyen jó lenne a világ, ha az emberek nagytöbbsége így gondolkodna, mint ő!