A Lélek-Műhely Egyesület január 16-17. között képzést tartott Csíkszeredában azok számára, akik onkológiai betegekkel dolgoznak vagy elhívást éreznek arra, hogy daganatos betegeknek nyújtsanak lelki támaszt. Emellett pedig az Egyesületnek indul a Támaszkodó nevet viselő támogatói csoportja, amelynek első találkozója január 19-én volt.

A Lélek-Műhely Egyesület munkájáról, terveiről és a Támaszkodó nevet viselő támogatói csoportokról beszélgettünk Forró-Erős Gyöngyvérrel, a Lélek-Műhely Egyesület vezetőjével.

Sokan stigmatizálják a rákos betegeket, sokan úgy képzelik el a betegség lefolyását, hogy az illetőnek elhullik a haja, a végletekig legyengül, nem lesz képes semmire. Sok érintett is arra gondol, hogy rövid időn belül így fog kinézni, mert ezt a képet látja a filmekből. Az ilyen jellegű stigmatizáció, viszont csak ront a helyzeten. Közben pedig azzal is tisztában kell lenni, hogy napjainkban minden tizedik ember rákos, egyes előrejelzések szerint pedig akár oda is eljuthatunk, hogy minden harmadik személy daganattal fog küzdeni. Mi az oka annak, hogy egyre nagyobb léptéket ölt a rákos megbetegedés, hogyan tudunk elővigyázatosak lenni és egyáltalán: kötelező-e élni?

Ezen kérdések mentén beszélgetünk Dr. Balázs Boglárka onkológus rezidenssel, ám elsősorban a rákos megbetegedésekkel kapcsolatos alapfogalmakat tisztázzuk.

Nemcsak orvosi, hanem lelki, pszichoszociális támogatásra is szükségük lehet a daganattal küzdő személyeknek. Mit jelent ez a gyakorlatban, valamint kik és hogyan tudnak segíteni egy onkológiás páciensen? – kérdeztük Cozma István klinikai pszichológust, pszichoterapeutát, szociális és mentálhigiénés szakembert.

Összeállította: Nagy-Bodó Szilárd