A Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének nevében Szász Attila főszerkesztő vette át Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Janovics Jenő-díját, a magyarságért, valamint a közművelődés terén végzett munka elismeréseképpen.

A díjat dr. Széman Péter, az EMKE frissen újraválasztott elnöke adta át. A Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség templomában tartott díjátadón Rostás Péter István olvasta fel Nagy Miklós Kund laudációját. Mint fogalmazott, az EMKE idei Janovics Jenő díjasa több mint egy rádió, Marosvásárhely kulturális, szellemi életének meghatározó szereplője. Környezetvédő, tudatosító kampányok kezdeményezője és fenntartója, közérdekű, szociális közviták szervezője, közönség- és közösség erősítő akciók kivitelezője. Az egyesület idén 12 díjat oszt ki, különböző területen tevékenykedő szakemberek és szervezetek között.

A díjazottak:

Balázs Ferenc-díj – a Mészkői Unitárius Egyházközség az épített és szellemi örökségének őrzéséért és közkinccsé tételéért

Gr. Bánffy Miklós-díj – Dimény Levente színművész, rendező- koreográfus érzékeny és kiemelkedő színészi szerepformálásaiért, társulatvezetői munkásságáért, a modern-kortárs táncművészet partiumi megteremtéséért és népszerűsítéséért

Bányai János-díj – Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató gazdasági antropológiai kutatásaiért és intézményvezetői munkásságáért

Janovics Jenő-díj – a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztősége a magyarságért, valamint a közművelődés terén végzett munkájuk elismeréseképpen

Kallós Zoltán-díj – Fazakas János a néptánchagyományok továbbadását szolgáló több évtizedes oktatói és közművelődési munkássága elismeréseképpen

Kőváry László-díj – Zsigmond Enikő ismeretterjesztő írásai, színes túratérképei, valamint a székelyföldi borvízpalackozó üzemek elindításában végzett tevékenysége, kimagasló geológusi munkássága elismeréseként

Gr. Kun Kocsárd-díj – Balázs Bécsi Attila, a TÉKA Alapítvány elnöke az intézményalapító, szórványiskolát és -kollégiumot létrehozó és működtető tevékenysége elismeréseképpen

Monoki István-díj – Bedő Melinda a modern könyvtári infrastruktúra megteremtésében elért eredményeiért, könyvtárosképzés, közösségépítés és kistelepülési könyvtárfejlesztés terén végzett odaadó munkájáért

Nagy István-díj – Lőfi Gellért az erdélyi magyar kórusmozgalomban, a magyar közösség érdekében kifejtett kiemelkedő művészi és kiváló, önzetlen oktatói tevékenysége elismeréseképpen

Poór Lili-díj – Fincziski Andrea színművész példaértékű és szerteágazó alkotói tevékenysége elismeréseként, érzékenységgel és szenvedéllyel megélt valamennyi szerepéért

Spectator-díj – Bodolai Gyöngyi újságíró több évtizedes munkásságáért, különös tekintettel a mezőségi szórványközösségek életét bemutató írásaiért, valamint kiemelkedő egészségügyi szakcikkeiért

Szolnay Sándor-díj – Sánta Csaba a kortárs szobrászatban kifejtett kimagasló munkássága, a groteszk irányába nyitó, modern vonalú egyedi formavilágának létrehozása elismeréseképpen

Életműdíj – Egyed Ákos történész, akadémikus, író a tudományosság terén, az EME megújításában és a KAB létrehozásában végzett munkája elismeréseképpen

Cseke Péter író, egyetemi oktató az írói tevékenysége, valamint az ifjú nemzedékek nevelésében végzett munkája elismeréseképpen

Díszoklevél – a Román Televízió Bukaresti Magyar Nyelvű Adása beindulásának 50. évfordulója alkalmából, a szerkesztőség munkájának elismeréseként

Emellett az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a Brassó megyei szórványban, valamint az EMKE elnökségben kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként Házy Bakó Esztert, a romániai magyar civil életben végzett munkájáért, népzenészként és operaigazgatóként az erdélyi magyar zenekultúra terén, valamint a civil szervezetek támogatásában kifejtett sokrétű közművelődési tevékenységéért az EMKE társadalomszervezési alelnökét, Szép Gyulát tiszteletbeli tagjává választotta.

A Marosvásárhelyi Rádió dicsérete

„Rádió nyüzsög. Szárnyak/ dongnak az üvegen,/ s a szellők táncot járnak/ a puha füveken.” Közel fél évszázaddal ezelőtt József Attila Nyári délután című versének ezt a négy sorát írtam mottóként annak az államvizsga dolgozatnak az élére, amelyben a Marosvásárhelyi Rádió első tizenöt évének irodalmi anyagát próbáltam felmérni. A mindennapi otthonosság barátságos, békés kellékeként illesztette versébe a költő a médiumot, amelynek akkor, a múlt század harmincas esztendeiben a tévével és más audiovizuális eszközökkel, egyéb tartalomhordozókkal még nem kellett versenyeznie. A rádió több lírikusunk szívébe befészkelte magát a későbbiekben is. Szabó Lőrinc „álomhozó jó vigasznak nevezte, Reményik Sándor azt hangoztatta 1931-ben, hogy „a mikrofonnak mély varázsa van”. És ha még tovább megyünk Székely Jánosig, a Rádió című költeményének köszönhetően az is érzékelhetővé válik, milyen összetett benyomást kelthet az emberekben a rádiózás. „Először hallottam a hangom,/ a mélyen ismerős zenét,/ úgy, ahogyan azt mások hallják,/ úgy, ahogy én a másokét”…Egy halk, de mégis átható/ Hangot recsegtetett felém/ Ma délután a rádió:/ Egy különös és ismeretlen,/ Egy tűrhetetlen és kemény/ Hangot, mely versemet szavalta/ S amelyről tudtam, hogy – enyém./ Tudtam, hisz ráismertetek,/ Sőt a bemondó is bemondta./ Tudtam, hisz én motyogtam azt/ Előző nap a mikrofonba.” Valószínűleg éppen a Marosvásárhelyi Rádióban, amely akkor már három éves volt, és igyekezett sok más kiváló társával együtt, a szép emlékű költő, esszé- és drámaírót minél gyakrabban megszólítani. Ő eléggé nehezen állt kötélnek, de a rádió napjainkban is gyakran megidézett, értékes Aranyszalagtára Székely Jánossal készült interjúkat, hangfelvételeket is őriz.

A Marosvásárhelyi Rádió magyar adása egyébként a kezdetekkor napi félórás műsort sugárzott, ma 62 évesen, a nap minden órája az övé. Ez az intézmény egyik legnagyobb fegyverténye. Nem vezetett sima út idáig, idillinek egyáltalán nem tekinthető, ahogy azt talán az előbbiekben elhangzottak sugallhatnák. A munkatársaknak sok nehézséggel kellett megküzdeniük, a sors, a természet, a társadalom, a diktatúra komoly erőpróbák elé állította a szerkesztőséget, az indulástól egészen a hatalmi telefonutasítással bekövetkezett 1985-ös megszüntetésig. 89 végén sokan vállalták a főnixsors kockázatát, újraindították a Marosvásárhelyi Rádiót, majd sorra érkeztek a fiatalok is, nélkülük sokkal problematikusabb lett volna a megújulás. De lényegében sosem volt könnyű a médiában, és tagadhatatlanul ez tapasztalható ma is. Annál nagyobb a siker öröme, a kedvező visszhang elégtétele. Ezen a pályán is kell egy csapat, amely hallgat a jó vezetőre, és viszont, kellőképpen ösztönzi is azt. A rendszerváltással újjászületett és folyamatosan bővülő Marosvásárhelyi Rádióban így alakultak a dolgok Gáspár Sándor, Jászberényi Emese, Borbély Melinda, majd 2012-től Szász Attila irányításával. Az eltelt három évtizedben fontos megvalósítások születtek a Marosvásárhelyi Rádió életében. 2013-tól egész napos műsorral, majd 2018-tól napi 24 órán át magyarul sugárzó rádióként még tovább gazdagíthatták a műsorrácsot, erősíthették a közszolgálatiságot, gyarapíthatták a rétegműsorokat. Az éjszakai műsorsáv vonzerejét is növelhették. Ez is magyarázza, miért a marosvásárhelyi a leghallgatottabb honi magyar nyelvű rádió. A felmérések szerint mintegy kétszázezren hallgatják naponta. Elsősorban Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyében, de másutt is, hiszen átsugároznak Szeben, Fehér, Kolozs és Beszterce-Naszód megyék bizonyos területeire is. És minden társadalmi réteget és korosztályt, falusit, városit, időst, fiatalt, gyerekeket próbálnak megszólítani. Nem csak romániaiakat.

Személyes vonatkozásnak tűnhet, de sokat mondó tény, hogy a laudációt még március első felében kezdtem írni Dániában. Úgy terveztük, hogy az EMKE-díjak április elejére beütemezett átadó ünnepsége előtt érkezünk haza, akkorra a méltatásnak kész kellett lennie. De hirtelen berobbant a koronavírus járvány, utolsó eséllyel, még a nemzetközi utazások karantén miatti leállítása előtt haza tudtunk utazni. De közben a Skandináv országban is sok minden itthoni problémáról értesülhettünk a Marosvásárhelyi Rádió online stream elérhetősége révén. Számos ilyen hallgatója van a rádiónak szerte a világon. Az innen elszármazottak ebből is rendszeresen értesülhetnek, hogyan alakul életünk a szülőföldön. Kedvező visszajelzések sora bizonyítja ezt. Egyben azt is, hogy a rádió nagy súlyt fektet az interaktivitásra. Sok a kimondottan ilyen jellegű műsoruk. A legnépszerűbb, legkedveltebb talán a reggeli élő adás. Információban gazdag, derűs, közvetlen, hallgatóbarát. Mindenre figyel, gyorsan reagál, jó a zenéje, és még verseket is közvetít minden nap. A Jó reggelt, Erdély! Jó reggelt, Székelyföld! igazi rádiós telitalálat. De nehéz lenne olyan értékteremtő, tájékoztató, véleményformáló, tehetségpártoló, szórakoztató műsortípust említeni, aminek valamilyen formában ne lenne vásárhelyi megfelelője. Persze hasznosítva mindazt, amit korábban felépített, elmélyített, gazdagított első 27 esztendejében a rádió: hangjátékok, dramatizálások készítését, ifjú talentumok felfuttatását, színházi és koncertfelvételek, humoros műsorok készítését. Az új körülmények között hangoskönyvek, lemezfelvételek, CD-k születését is kezdeményezték.

Csapatot, pályát említettünk az előbbiekben. Szándékos volt a nyelvhasználat, mert ezzel is hangsúlyozni szeretnénk, hogy a Marosvásárhelyi Rádió egyik feltétlen erőssége a sport, a verseny- és tömegsport ösztönző népszerűsítése. Kevés hasonló nagyságrendű médium mondhatja el magáról, hogy riporterei, munkatársai világversenyekről, olimpiákról, világ- és Európa-bajnokságokról is tudósítanak. Londoni, riói, pyoncsangi olimpiai közvetítést is hallhattunk a vásárhelyi munkatársaktól. Remélhetőleg ott lesznek jövőre Tokióban is. De fontosnak tartják a székelyföldi labdarúgó és kosárlabda mérkőzések élő közvetítését is.

Érdemes parafrazálnunk Barcelona világhíres nagy klubjának „Més que un club” ( Több, mint egy klub) jelszavát. Az EMKE idei Janovics Jenő-díjasa is több, mint egy rádió. Marosvásárhely kulturális, szellemi életének meghatározó, tekintélyes szereplője. Környezetvédő, -tudatosító kampányok kezdeményezője és fenntartója, amilyen például az Együtt kitakarítjuk tavaszi akció, közérdekű, szociális közviták szervezője, például a Beszéljük meg! sorozat, tehetségkutató nyilvános rendezvények házigazdája, amilyen a KOTTA című adás, testedző, közönség- és közösség erősítő ötletek, akciók kivitelezője, ilyen a Gurul a rádió elnevezésű székelyföldi kerékpártúra és így tovább. És még sok egyébre nyitott a Marosvásárhelyi Rádió, amely ebben az évben hatványozott, a Covid 19 okozta megpróbáltatások közepette is teljes odaadással és lelkesedéssel igyekezett szolgálni a közt. Ezért is lehet határozott meggyőződésünk, hogy jó helyre megy az elismerés. További sikeres munkát kívánunk a Marosvásárhelyi Rádió minden munkatársának, barátjának.

Nagy Miklós Kund