Az Emberek és istenek – a Tompa Miklós Társulat előadásában – nem egyszerű színházi előadás, hanem egy különös, határhelyzetekben játszódó élmény, amely az élet és az azon túli lét közötti térbe vezeti a nézőt.

Andrei Majeri rendezése egy olyan világot tár fel, ahol emberi sorsok töredékei lassan állnak össze egésszé, miközben a szereplők – félig emberi, félig isteni lényekként – saját emlékeik és elmulasztott lehetőségeik között bolyonganak. Az előadás egyszerre humoros és megrendítő látlelet az emberi létezés ellentmondásairól: arról a folyamatos törekvésről, amely valami megfoghatatlan felé hajt bennünket. Ebben az „élő installációban” a néző nem csupán szemlélő, hanem egy olyan belső utazás részesévé válik, amely az emlékezet, az elmúlás és az újraélés határain egyensúlyozva teszi fel a legfontosabb kérdést: mit jelent igazán megélni az életet és ezzel együtt a halált.

Nagy Dorottya és Béres Ildikó színművészeket kérdeztük a Jó reggelt, Erdély!-ben: