Beszélgetés Dobos Lászlóval, a Marosvásárhelyi Rádió csíkszéki tudósítójával

Mikor és hogyan lettél a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének csíkszeredai tudósítója?


Az 1990-es évek elején az Új Sportnál, illetve a Hargita Népénél dolgoztam. Kezdetben a Marosvásárhelyi Rádió sportrovatának tudósítottam, amelyet akkor Simon Gábor vezetett. Később a rádió csíkszeredai tudósító nélkül maradt, és az akkori igazgatónő, Jászberényi Emese személyesen keresett meg, majd győzött meg arról, hogy vállaljam el a rádió csíkszeredai tudósítói munkáját.

Milyen indíttatásból határoztad el, hogy állandó rádiós tudósító leszel? Mi állt a döntés hátterében?


Mindig szerettem rádiót hallgatni. Az 1970-es évek első felében, általános iskolásként szülőfalumban, Gyimesbükkben rendszeresen hallgattuk a Marosvásárhelyi Rádió műsorait, többek között a Postás Jankó című adást. Később, az 1970-es évek végén, amikor Brassóba költöztem, szintén napi szinten hallgattam rádiót. Valószínűleg ez a fiatalkori „rádiós fertőzés” is közrejátszott abban, hogy később elvállaltam a tudósítói munkát.

Mi vonzott a Marosvásárhelyi Rádióhoz? Mit szeretsz leginkább ebben a munkában, hivatásban?


Ahogy a rádió szlogenje is mondja: „Értünk van. Rólunk szól”. Mindig szerettem tájékozott lenni a helyi történésekben, és fontosnak tartom, hogy ezekről hitelesen, érthetően tájékoztassam a hallgatókat. Szeretem a kihívásokat, például azt, amikor egy egyszerű hírért keményen meg kell dolgozni. A rádiózás számomra nemcsak munka, hanem folyamatos kapcsolat az emberekkel és a közösséggel.

Rendszeresen beszámolsz a fontosabb csíkszeredai hírekről, eseményekről, rendezvényekről, megemlékezésekről, a helyi közösség életének jelentősebb mozzanatairól. Mi jellemző a tudósításaidra? Mesélj bővebben sajátos tartalmukról!

Tudósításaimban mindig arra törekszem, hogy ne csak a hírt közöljem, hanem az esemény emberi és közösségi oldalát is megmutassam. Fontos számomra a hitelesség, a pontosság és a helyszín hangulatának átadása. Igyekszem úgy bemutatni az eseményeket, hogy a hallgató érezze: ez valóban rólunk, a csíki emberek életéről szól. Különösen fontosnak tartom a hagyományok és a helyi értékek bemutatását.

Hogyan készülsz fel a napi tudósításokra, élő bejelentkezésekre?


Folyamatosan gyűjtöm az információkat, és igyekszem előre tervezni. Este és reggel is újra átnézem a tudósításokat, hogy minden pontos és érthető legyen. Az élő bejelentkezések esetében különösen fontosnak tartom az érthetőséget, a mondatok tisztaságát és azt, hogy a hallgató könnyen követni tudja az elhangzottakat.

Véleményed szerint milyen tulajdonságok és képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből egy rátermett területi tudósító legyen?

Egy jó területi tudósító számára a hitelesség, a helyismeret és az emberek iránti nyitottság a legfontosabb. Tudni kell figyelni, jól kérdezni, gyorsan és pontosan tájékoztatni. Emellett szükség van kíváncsiságra, kitartásra és alkalmazkodóképességre is. Úgy gondolom, csak az tud hitelesen tudósítani egy közösségről, aki valóban ismeri és szereti azt.

Mit jelent számodra a rádiózás: munkát, hivatást, szenvedélyt, közösségszolgálatot?

Több mint munka: felelősség is, hiszen nap mint nap hitelesen kell tájékoztatni az embereket.

Mikor vagy elégedett? Mi nyújt számodra igazi élményt, elégtételt a rádiós munkádban?


Akkor vagyok igazán elégedett, amikor az emberek az utcán megszólítanak, és elmondják, hogy hallották a rádióban a tudósításomat, és annak hatására például elmentek egy rendezvényre, eseményre. Jó érzés tudni, hogy a munkám valóban eljut az emberekhez, és hatással van a mindennapjaikra.

Volt-e olyan emlékezetes tudósításod, amire mindig szívesen gondolsz vissza? És előfordult-e olyan megdöbbentő esemény, ami érzékenyen érintett, és amiről nehezen tudtál beszámolni élő műsorban?


Minden tudósításomra szívesen gondolok vissza, különösen a nyergestetői tudósítások maradtak emlékezetesek. A rádiós munka azonban sokszor váratlan helyzeteket is hoz. Egy választás idején például naponta többször kellett élőben bejelentkeznem, és egy alkalommal úgy mentem be a szerkesztőségbe, hogy otthon felejtettem a jegyzeteimet a részvételi adatokról és az eredményekről. Rögtönöznöm kellett, és utólag kiderült, hogy az adatok 99 százalékát így is helyesen mondtam el. Az ilyen helyzetek egyszerre megterhelőek és tanulságosak, de talán ezek adják a rádiózás egyik különleges izgalmát is.

Tehetséges, termékeny újságíró vagy, akinek több székelyföldi napilapban és portálon rendszeresen jelennek meg írásai. Honnan ered, miből táplálkozik az újságírás iránti mély vonzalom?


Mindig kíváncsi ember voltam. Gyerekkoromban, a kommunizmus idején minden hozzánk eljutó médiaterméket elolvastam vagy meghallgattam. Érdekelt a világ, az emberek történetei és a körülöttünk zajló események. Szeretek sokat dolgozni, és a munkámat hivatásnak tekintem. Számomra az a fontos, hogy ne az újságíró legyen a főszereplő, hanem maga a történet, az esemény vagy az ember, akiről tudósítunk. A sajtóban is szükség van „napszámosokra”, akik nap mint nap csendesen, kitartóan végzik a munkájukat.

Szenvedélyesen rajongsz a sportért, lelkesen követed a bajnokságokat, és tudósítasz a mérkőzésekről, sporteseményekről, eredményekről. Mit jelent számodra a sport, mivel gazdagítja az életedet?


A sport az életem része. Diákkoromban és a katonaság idején atletizáltam, később amatőr szinten kosárlabdáztam, fociztam és túráztam. A sport által sok embert ismertem meg, rengeteg helyre eljutottam, és a mai napig feltölt energiával.

A rádiózáson és a sporton kívül van még valamilyen más hobbid, amivel szívesen foglalkozol szabadidődben?


Szeretek kertészkedni, túrázni, érdekel a helytörténet, és a családdal együtt töltött idő is nagyon fontos számomra. Ezek segítenek abban, hogy a mindennapi munka mellett megmaradjon az egyensúly és a nyugalom.

Milyen gondolatot, szemléletet, üzenetet szeretnél átadni a hallgatóknak a rádiós tudósításaidon keresztül? Hogyan fogalmaznád ezt meg?

Azt szeretném átadni a hallgatóknak, hogy a rohanó világban is fontos embernek maradni, figyelni egymásra és megbecsülni közösségi értékeinket. Tudósításaimmal igyekszem közelebb hozni az embereket egymáshoz, megmutatni a helyi közösség értékeit, amelyek itt, Székelyföldön körülvesznek bennünket. Úgy érzem, a rádió nemcsak tájékoztat, hanem lelket és emberi hangot is közvetít. Segít embernek maradni többek között.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szakács Géza