A szexuális zaklatás kapcsán előbb a színházvezetőket kérdeztük, hiszen a „magyar Wienstein” ügy színházi berkekben robbant ki. A hazai színházak igazgatói pozitívan reagáltak megkeresésünkre, nyilatkozataikat a rádió honlapján olvashatják. Most a tanintézmények vezetőit kérdezzük ugyanebben a témában, hiszen sokan utaltak arra, és az utcai ankét során is kiderült, hogy a felsőoktatási intézmények, de még a líceumok sem mentesek ettől a nemkívánatos jelenségtől. Elsőként a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának rektorát, Dávid Lászlót kerestük meg telefonon. Riporter Bódizs Edit.

Dávid László úgy véli, hogy ma sem fordul elő több ilyen ügy, mint régebben. Csakhogy régen nem volt jellemző, hogy ez kikerüljön a nyilvánosság elé. „Másodsorban, most az egyetemtől elvonatkoztatva, felhívnám a figyelmet, hogy arra, és én magam is erre vigyázok, hogy nagyon veszélyes dolog olyan zaklatásokról beszélni, amelyek évtizedekkel ezelőtt történtek, netán olyanok a szereplői, akik történetesen már nincsenek köztünk, és ezért nem is tudnak megszólalni. Ami az egyetemünket illeti, egy oktatási intézmény az egy különös hely, merthogy van a tanár-diák viszony, meg a diákság körében lévő hasonló helyzet az különös súllyal esik a latban,[…] ezért kimondottan odafigyelünk, most nem úgy, hogy egyfolytában rákérdezünk, hanem segítők mozognak a fiatalok körében, évekkel ezelőtt létrehoztunk egy ilyen lehetőséget, ahol ezeket ki tudják beszélni, tanácsot tudnak kérni. És bevallom őszintén, hogy nem ezekért a nyilvánosságra került ügyekért, de nagyon sok esetben, akár olyankor is amikor egy-egy fiatal nagyon el van keseredve, vagy netán azon gondolkodik, hogy kilátástalan a jövője, azt láttuk, hogy ebben az esetben segítségre szorul, és segítséget kell kapjon”.

Ezeknek az ügyeknek a kezelésére az egyetemen működik egy etikai bizottság, amely megállapítja, hogy egy-egy ilyen ügyben, amennyiben ez létezik, mennyire kell továbbmenni vagy mennyire kell békéltető beszélgetéssel megoldani ezeket a problémákat. „Én nem mondom, hogy nem léteztek olyan ügyek, amikor igenis szükség volt akár az etikai bizottságra, akár szükség volt arra, hogy a diákokat megfelelő szakemberek segítsék.” Dávid László hangsúlyozza, hogy ez nem jellemző, és nem nagyobb számban jelennek meg hasonló dolgok, mint bármely más intézménynél. Megfelelő empátiával kell kezelni ezeket az ügyeket, véli a rektor, és főleg úgy hogy a fiatal egyénisége, élete ne sérüljön, és a legjobban ezt a szakemberek tudják kezelni.

„A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen hasonló ügy nem volt, de olyan ügy, amikor fennállt annak a lehetősége, hogy hasonló legyen, volt évekkel ezelőtt, de az messze nem haladta meg ezeket az ügyeket, és a bizottság döntése az egyértelműen olyan emberi döntés volt, amely rávezetett mindkét félnek az elkövetett figyelmetlenségeire. Én ilyen esetről, amiről beszélünk, amióta az egyetemen vagyok, nem tudok. Voltak kínos esetek, ez sajtóba is kikerült, a tizenannyi évvel ezelőtti olyan vita, ami tettlegességbe torkollott (utalás a filmművészeti és média szakon 2003-ban történt kolozsvári incidensre –szerk. megj.), de nyugodtan mondhatom, hogy ez messze nem jellemző. Ott vannak ezek a kimondottan a diákokra odafigyelő kollégáink, akár felekezeti lelkészek vagy diáklelkészek, akik nap mint nap ott élnek a diákság körében, és még a csírájában tudnak beszélni ezekről a dolgokról. Az ilyen dolgokat meg kell előzni, és nem utólag megoldani! Persze, ha utólag van gond, akkor azt meg fogjuk tudni oldani” – nyilatkozta rádiónknak Dávid László rektor.