Beszélgetés Buta Árpáddal, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztőjével-műsorvezetőjével

Mikor és hogyan vezetett az utad a Marosvásárhelyi Rádióhoz? Mi állt a döntés hátterében?

A Marosvásárhelyi Rádió régi kedvencem, amióta tudom magam mindig kívántam volna szerepelni rádiós műsorban. Először az egyetemista éveim alatt egy opera és operett műfajú műsor elképzeléssel jelentkeztem a rádió akkori vezetőségéhez. Ha jól emlékszem, talán két kerek évig, heti rendszerességgel ment is az opera és operett műfaját ismertető műsorom. Egyéb teendők miatt, több éven keresztül ez abbamaradt. De ugyanakkor, a Marosvásárhelyi Rádió énekes felfedezettjeként, szerepelni kezdtem a Szól a nóta című rovat szerkesztője által szervezett Madaras Gábor emlékműsoron, énekesként. Kacsó Ildikó szerkesztőnő, Borbély Melinda igazgatónő segítségével, új hagyományt teremtett a marosvásárhelyi zenei életben, visszahozták a magyar nótát a nagy színpadra, kilépve a rádió falai közül. Kacsó Ildikó nyugdíjba vonulása után az a megtiszteltetés ért, hogy Szász Attila főszerkesztő beleegyezésével én vihettem tovább a Szól a Nóta című rovatot. Így lettem újból a Marosvásárhelyi Rádió bedolgozó munkatársa.

Milyen indíttatásból határoztad el, hogy rádiós szerkesztő, műsorvezető leszel?

Előadóművészi elhivatottságomból kiindulva, a népdal és a magyar nóta énekeseként, színpadi műsorvezetőként már csak egy lépés van attól hogy ezt, akár a rádió hullámhosszain is megtegyem. Jó érzés ezekkel a magyar virtus jellegű műfajokkal szolgálni az erdélyi hallgatókat.

Mi vonzott a Rádióhoz? Mit szeretsz leginkább ebben a hivatásban, küldetésben?

A Marosvásárhelyi Rádió egy kulturális közeg, az itt dolgozó munkatársak szolgálják a népünket. A kultúra felemel s ahogy a szlogenünk mondja, a rádió értünk van és rólunk szól, tehát összetart minket. Azt hiszem, egy szóval az összetartozás élményének erősítése az, ami a legjobban vonz és amit a legjobban szeretek a rádiózásban.

A Marosvásárhelyi Rádió Szól a nóta című műsorát szerkeszted és vezeted. Mi jellemző erre a műsorra?

A Szól a nóta című rovatra a legjellemzőbb a magyar virtus. Elsősorban a magyar nótát művelő környékbeli előadók és hallgatók számára van. Ugyanakkor, újabban helyet adunk még két jellemző műfajnak, amelyek előadásokon is együtt szoktak felcsendülni, a népdalnak és az operettnek. Ezek a műfajok számos hallgatónknak kedves, otthonos, megnyugtató élményt adnak. Olyan dalok hangzanak el, amelyeket ünnepnapokon a régi magyar emberek együtt énekeltek, ezért van összetartó ereje e három műfajnak: népdal, magyarnóta, operett.
Milyen tulajdonságok és képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből egy rátermett népzenei rovat szerkesztő, műsorvezető legyen?
Minden rádióban dolgozó műsorvezetőnek jó beszédkészséggel kell rendelkeznie. Az én esetemben pedig nagyon jól kell ismerni a műfaji sajátosságokat és kiválogatni azokat az előadókat, akik magas szinten tolmácsolják ezeket. Persze nem elfeledve a kezdő, de helyi előadókat sem.

Mit jelent számodra a rádiózás: munkát, hivatást, szenvedélyt, közösség szolgálatot?

Úgy érzem, az a hivatásom, hogy dalolással szolgáljam népem: a rádiózás ennek a hivatásnak a kiegészítése és tudjuk, hogy amikor az ember azt csinálja, amit szeret azt ritkán érzi munkának.

Mikor vagy elégedett? Mi nyújt igazi élményt, elégtételt a szerkesztői munkádban?

Ritkán vagyok elégedett, mivel egy jó összeállítás nagyon sok időt igényelne és ez az, ami sokszor nincs. Az álomműsor számomra az, amikor a művészetek és műfajok ötvöződnek, amikor versekkel, rígmusokkal, minőségi előadókkal, akár jómagam énekeivel tölthetem meg a műsoridőt.

Főállásban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Zeneművészeti szakán oktatsz. Emellett, számos népzenei és népdal előadáson, nótaesten előadóként szerepelsz. Mit jelent számodra a népzene, a magyar nóta?

A népzene és a magyar nóta számomra a legközelebbi zenei kifejező eszköz, mert ilyen zenei közegben nőtem fel. Népzenét ritkábban, magyar nótát többször, legtöbbször operett részleteket szoktam énekelni. Ez utóbbi technikailag már sokkal nagyobb kihívásokkal jár. Mindenik műfajban a magyar ember lelke van benne, így hát az enyém is.

Honnan ered, miből táplálkozik ez a különös vonzalom, szenvedély?

Nagyon mélyről táplálkozik az éneklés iránti vonzalmam, hiszen kicsi gyerekkorom óta mindig ott volt velem. Úgy gondolom, hogy pályaválasztás szempontjából könnyű dolgom volt, mert pár évnyi zongorázás után az éneklésben tudtam igazán megnyugodni, kiteljesedni és önmagam lenni.

A zenén és rádiózáson kívül van valami más hobbid, amivel szívesen foglalkozol szabadidődben?

A szabadidős tevékenységeim is nagyjából a zenéhez kötődnek, de ha valamit még meg kéne említsek akkor az a kint, pontosabban falusi környezetben eltöltött idő lenne.

Milyen üzenetet szeretnél átadni a hallgatóknak a Szól a nóta cimű műsorodon keresztül? Hogyan fogalmaznád meg?

A remény üzenetét, a humoros gondolkodás fontosságát, ami megtalálható a népdalainkban is, az összetartozás erejét, hogy nincsenek egyedül, és hogy mindenki fontos, meg igenis számít. Ezeket az üzeneteket keresem a dalválasztásban is és ezt szeretném sugározni a rádió hullámhosszain keresztül. Tudom, hogy utópikusan hangzik, de a zene képes ilyen irányba is formálni a lelket.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szakács Géza