Karcsi kedves!

Hétfőn este, még a szirénaszó előtt feladatot kaptál tőlem: készítsd el Borbély Zoli bácsi nekrológját. Ki más írhatta volna meg? Te voltál a szerkesztőség kinevezetlen nekrológírója. Az elmúlt 12 évben – én ennyiről beszélhetek – számtalan erdélyi magyar személyiséget búcsúztattál a rádióban. Az erdélyi magyar Ki kicsodát magadban hordoztad.

Neked soha senkit nem kellett bemutatni, és téged sem kellett senkinek. Nagyon itthon voltál Erdélyben: Vásárhelyen, Csíkszeredában, a Szilágyságban, Kolozsváron, a teljes Székelyföldön és a Mezőségen. Adáskörzetünkben nem csak a hangodról ismertek. Nem hiszem, hogy van olyan falu, amelyben ne jártál volna rádiósként az elmúlt 33 évben, vagy még azelőtt, fiatal zenészként vagy tanárként. És amilyen otthonosan és magabiztosan jártál Erdélyben, ugyanúgy mozogtál a rádiózás terén. Nincs műfaj, amelyet ne próbáltál volna ki. Tehát nincs falu és nincs rádiós műfaj, amelyet ne ismertél volna.

Annyira sokoldalú rádiós voltál, hogy az utókornak nehéz lesz majd megérteni, hogy az a Boér Károly, aki a néphagyományokat gyűjtötte és rádiós formába öntötte, vagy Bartók nyomába eredt a Nyárád mentén ugyanaz a Boér Károly, aki szenvedélyesen rögzítette a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia összes koncertjét, aki egyházi műsoraiban könnyedén oldotta meg az erdélyi felekezeti sokszínűség dilemmáit, vagy éppenséggel az aktuális közéleti események megértéséhez nyújtott mindenki számára érthető támpontokat. … és aki mindenben és mindenhol Ott volt, de legfőképp a zenében és a hagyományőrzésben… De ott voltál mindenhol, ahol a rádiónak ott kellett lennie.

Az élő bejelentkezések nagymestere voltál. A pápa csíksomlyói látogatásakor mintha kicsit izgultál is volna. Akkor az egyszer biztos. Különben olyan természetesen közvetítettél bárhonnan, mintha tudomást sem vennél róla, hogy élőben vagy – lehetett az politikai csinnadratta, egyházi szertartás, diákfesztivál vagy hangverseny. A mikrofon egyszerre volt a mankód és a szárnyad. A legnehezebb helyzeteket is elegánsan, olykor sajátos öniróniával oldottad meg, máskor pedig lélekjelenléted vagy humorod húzott ki a pácból.

Tisztában voltál a dolgok tétjével. Olykor kíváncsian hajoltál a részletek fölé, máskor pedig a tisztánlátás végett, távolabbról szemlélted a világot. Lazán legyintettél. „Nem kell belehalni” – mondtad, s közben tudtad, hogy a rádiózás vírusa halálosan megfertőzött. Nyugdíjba vonulásod után önkéntesen vállaltad a munkát. Ugyanazt és ugyanúgy, mint azelőtt. Mindig időben érkeztél, és soha nem rohantál el. Volt időd a munkára és a kollégákra. Tartogattál pár jó szót minden munkatárs számára, de mi állandóan rohantunk.

Tudásodat és tapasztalatodat önzetlenül osztottad meg a szerkesztőséggel. Számíthattunk rád, és a kollégák melletted biztonságban érezhették magukat, és ez nem csak az élő műsorokra volt érvényes. Ha váratlanul be kellett ugrani valaki helyett, a mondatot be sem fejeztem, máris pattantál kék Daciádba, amelyre oly büszke voltál, amiért mindenhova elvitt. Amikor valaki műszaki segítségre szorult, már ott álltál mellette, és mutattad a megoldást. Amikor a rádióhoz kerültem, az az anekdota járta, hogy Karcsi olyan profi, hogy az Á-ról az ékezetet levágja. De ha otthoni ministúdiókat kellett beszerelni – például a világjárvány idején -, egy telefonhívásukba került a kollégáknak. Ott voltál mindig, mint aki szolgálatra jelentkezett. Nem volt nélküled Régizene Fesztivál (amelynek alapítója voltál), Csíksomlyói búcsú, hangverseny, Tusványos, Vibe, Harmonia Cordis, Forgatag vagy Március 15.a Postarétről. Nem volt nélküled ünnep, és még sokáig nem is lesz. Fogunk még együtt nevetni.

Végezetül pedig be kell ismernem, hogy volt olyan, hogy valamire azt mondtam, hogy ne csináld, de olyan soha, hogy te azt mondd valamire, hogy nem csinálod. Illetve most az egyszer. Hisz kedd reggelre nem írtál nekrológot Zoli bácsinak. Úgy döntöttél, hogy inkább elkíséred őt, hogy együtt játsszatok egy örök zenekarban.

Ég veled, Karcsi!

Szász Attila főszerkesztő búcsúztatta kollégánkat

Elhangzott Boér Károly rádiós búcsúztatóján

Marosvásárhely, 2024.04.21.