A szexuális zaklatási témával kapcsolatos sorozatunk részeként, a Sapientia EMTE Marosvásárhely és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem után, megkerestük telefonon a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem vezetőségét. Balási András rektorhelyettes, egyetemi tanár válaszolt kérdéseinkre.

Biztos van egy szerkesztőségi elgondolás ezzel kapcsolatban, hogy a színházak után a tanintézményekkel folytatjuk a sorozatot, véli Balási András, de nem érti miért feltételezzük, hogy a felsőfokú tanintézményekben nagyon gyakori lehet a zaklatási ügy. Nem is azért kerestük meg az oktatási intézményeket, mert feltételezzük, hogy gyakori a zaklatás, hanem mert ott is fennáll a hatalmi pozíció kérdése, a diák-tanár viszony is egy alá-fölé rendeltségi viszony.

Balási András hat éve rektorhelyettes, de ilyen jellegű zaklatásról nincs tudomása. „Reményeim szerint nem is lesz. Persze, mindent egy intézményvezető nem tudhat az intézmény életéből. Ellenben az köztudott, hogy a többi felsőoktatási tanintézménnyel szemben, aránylag kevés diákunk van, ez egy különleges képzés, és így egyszerűbb vagy könnyebb figyelni a különböző törvényellenes dolgokat. Ha ilyen eset előfordulna, erre törvények vannak, etikai bizottság van, pszichopedagógiai támogatás van állandóan, ezért nem véletlenül az intézmény a legmagasabb szinten besorolt és akkreditált intézmények egyike”.

A hatalmi pozícióval élni kell, és nem visszaélni – véli Balási, aki mélyen elítél minden olyan helyzetet, amikor hatalmi pozicióból visszaélnek. „Ezt minden normális ember így gondolja, mindenhova bekerülnek gyengébben felkészített emberek, beteg emberek, és ezeket nyilván azonnal el kell távolítani törvényes keretek között az illető intézményből, és lehetőleg az egész rendszerből.”

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közel áll a színházi világhoz, hiszen színészeket is képez, a diákok is előadnak, eljátszanak időnként darabokat. Balási András rektorhelyettes pontosított, hogy ez csak negyed- és ötödéven történik, és ezek az előadások vizsgák tulajdonképpen, ahol mindenki egyformán kap szerepet, úgy vannak megírva ezek az új darabok, hogy lehetőleg mindenki egyenlő mennyiségű és minőségű szerepet kapjon. „Itt nincs úgy szereposztás, mint egy színházban, ez egy oktatási folyamat, amit mi produkálunk, az nem végtermék” – tette hozzá.

„Ki tudja megmondani, hogy milyen a színházi világ, vagy milyen a világ általában? Ez a mi kicsi intézményünk elsősorban egy felsőoktatási intézmény, ahol többféle művészet terén oktatunk, nemcsak színházat, hanem médiát, teatrológiát. Valahol mindegyik kapcsolódik az előadásművészetekhez, de mi nemcsak színészeket képzünk, évente kiadunk a piacra hét színészt, de ez a világ és az a világ – ha már mindenképpen világokra akarja ön lebontani a világot – ez nem ugyanaz”.

Balásitól azt is megkérdeztük, hogy hogyan látja a Metoo jelenséget, ezt a zaklatáselleni kampányt, amely elindult világszerte. „Én annyit tudok az egészből, amennyi a médiában megjelenik, én egy egyszerű tanárember vagyok. Ezekhez a jelenségekhez se pszichológusként, se jogászként, semmiféleképpen nem tudok hozzászólni. És az hogy mi lesz a következménye és mi lesz a folytatása, még annyira sem. […] Mindenfajta visszaélés büntetendő, a hatalommal való visszaélés különösen büntetendő, embertársaink nem tisztelete elvetendő. Engem gyermekkoromban arra tanítottak, hogy amennyire lehet, legyek jó embertársaimhoz, és intézményvezetőként is úgy gondolom, kollegáimmal együtt, természetesen, hogy minden ilyen ügynél nagyon szigorúan és nagyon pontosan, a törvényes keretek között, mély emberséggel és hozzáállással kell eljárni. Magát az egész kampányt hogyan látom? Hát ha most innen Marosvásárhelyről elmondanám a hollywood-i történetek folytatását, akkor én egy nagy tudós lennék! … Budapest is meglehetősen messze van. Nem tudom, mi itt nagyon igyekezünk, és végezzük is a dolgunkat, hogy a rendet fenntartsuk! Csak elítélni tudom a zaklatásnak abszolút minden formáját!”

Balási András azt szerette volna, ha ez a beszélgetés szemtől- szemben zajlik, de ez tőlünk független okok miatt nem valósulhatott meg. Talán ezért is a telefonbeszélgetés során akadt némi félreértés, nézeteltérés, és kisebbfajta vita is kialakult, de ennek ellenére a rektorhelyettes készségesen válaszolt minden kérdésünkre. A teljes interjú itt hallgatható meg. Riporter Bódizs Edit.