Átvette az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László
Ma Stockholmban átvette az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László.
A tudományos élet és az irodalom legrangosabb nemzetközi kitüntetését a díjazottaknak XVI. Károly Gusztáv svéd király adta át a stockholmi hangversenyteremben rendezett ceremónián. A Nobel Alapítvány nevében Astrid Söderbergh Widding, a kuratórium elnöke köszöntötte a díjazottakat. Beszédében hangsúlyozta: az ünnepséghez a világban zajló folyamatok sötét hátteret képeznek. A díjazottak tevékenységét méltatva Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjáról is beszélt.
“Olyan írói pályát ismerünk el, amelyben a melankólia és az apokalipszis uralja a képet, de ahol a művészet és teremtés ereje, bármilyen felfoghatatlan is, még mindig túlléphet a sötét és erőszakos erőkön” – fogalmazott a Nobel Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Úgy vélte, a díjazottak a tudáson, tisztességen, kiválóságon, kreativitáson és inspiráción át reményt kínálnak. Szólt arról is, hogy passzív szemlélődés helyett aktívan kell közreműködnünk a tudomány és az irodalom szabadságának védelmében, a békéért folytatott törekvésekben, hogy a világ jobb hellyé váljon az emberiség számára.
Krasznahorkai László az irodalmi Nobel-díjat látnoki erejű életművéért kapta, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét.
“Krasznahorkai László nagysága íróként az, hogy sikeresen ötvözte az illúziómentes, az ember által létrehozott rendek törékenységén átlátó művészi személetet az irodalom erejébe vetett rendíthetetlen hittel” – mondta Anders Olsson, az irodalmi Nobel-bizottság elnöke a magyar írót méltatva.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Mint hangsúlyozta, Krasznahorkai László idei irodalmi díja ritka erőt ismer el a kortárs irodalomban. Felidézte első regényét, az 1985-ben megjelent Sátántangót, amely nagy szenzációt keltett, és amelyben erőteljesen szuggesztív kifejezésekkel ábrázol egy kilátástalan embercsoportot egy elhagyatott mezőgazdasági telepen, közvetlenül a kommunizmus bukása előtt.
“Ez az apokaliptikus téma tovább erősödik Krasznahorkai második jelentős regényében, Az ellenállás melankóliájában, amely egy kisvárosban játszódik. (…) Az író a rémálomszerű jelenetekben mesterien ábrázolja a rend és a rendetlenség brutális küzdelmét, ahol senki sem bújhat ki a rettegés hatása alól” – mondta Anders Olsson.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Az irodalmi Nobel-bizottság elnöke kitért arra, hogy későbbi műveiben Krasznahorkai továbbfejlesztette élesen egzisztencialista írásmódját, amely a sötét abszurd és a burleszk humor közép-európai hagyományaiban gyökerezik, Franz Kafkától Thomas Bernhardig.
Megemlítette a 2021-ben megjelent Herscht 07769 című regényt, érintve annak dosztojevszkiji hatásait, kiemelve: “egyetlen, négyszáz oldalas mondatban a regény nemcsak a valóság összetettségét képes megragadni, hanem el is homályosítja azt, olyan nyelvet használva, amely zenei formává válik”.
“Krasznahorkai írói jellegzetessége a gördülékeny szintaxis, amely egyszerre súlyos és könnyed, melankolikus és lelkesítő, mesei és a költői intenzitású. Belső útkeresése Kínába és Japánba is elvezette, ami szélesítette munkája közép-európai kontextusát, új, elmélkedő hangulatot kölcsönözve neki” – jegyezte meg Anders Olsson, aki ezzel kapcsolatban példaként Krasznahorkai prózagyűjteményére, a Seiobo járt odalentre, valamint az elbeszéléseket tartalmazó Megy a világ című könyv egyik írására is kitért.
Forrás: MTI
