Sokunk számára a Mikulás jelensége, varázsa idővel demisztifikálódik: észrevehetjük, hogy a zokni vagy lábbeli, melyet a télapó hord, kísértetiesen hasonlít a szülőéhez, vagy éppenséggel rájövünk, fizikailag lehetetlen, hogy a kedvenc szakállas figuránk egy egész földgolyót be tudna utazni egy éjszaka alatt.

Mégis, sokan vannak –és nem csak gyerekek-, akik a felismerést követően a benne való hit mellett döntenek; ha nem is feltétlenül maga a figura létezése áll elköteleződésük központjában, December 6-a és az ezt átölelő ünnepi hetek megerősíthetik őt a csoda mindennapisága, a várakozás jutalma, a szeretteinkkel való törődés fontosságában. Akár azt is mondhatnánk, ilyenkor illik- és szabad is a sokszor túlburjánzó, külső pompa helyett befelé helyezni a fókuszt, és arra figyelni, hogyan tudjuk figyelemmel, törődéssel, elfogadással, toleranciával megajándékozni szeretteink és önmagunk.

A következő percekben Bora, Sára és Samu ünnepi gondolatait hallhatják, Ila Ildikó összeállításában.