Beszélgetés Zillmann Zsuzsával, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztőjével-műsorvezetőjével

Mikor és hogyan vezetett az utad a Marosvásárhelyi Rádióhoz?

Rádiózni kamasz koromban kezdtem, egészen véletlenül, talán hetedikes koromban, ha jól emlékszem, Boér Karcsi mondta, hogy keresnek gyerekeket, akik szeretnének rádiózni. Úgyhogy „bedolgozóként” interjúkat készítettem és szerkesztettünk az akkori gyerekműsorba. Abban az időben még ollóval vágtuk a magnószalagot, és ragasztgattuk, hát ez irtó érdekes volt számomra.

Később iskolarádiót próbáltam alapítani a Papiuban, kilencedikesként, de ez sajnos nem sikerült. Aztán, az egyetemi évek alatt belátogattam a Krónikához, egy – egy cikket írtam is álnéven, és 2005-ben néhány hónapig híradós voltam a Rádió Gagánál. 2015-ben jöttem a Marosvásárhelyi Rádióhoz, az ifjúsági műsor és a gazdasági rovat szerkesztőjeként, külsősként. Akkoriban költöztem haza, és olyan dolgokkal szerettem volna foglalkozni, ami feltölt, és a gyerekeket tudom rendezni mellette.

Milyen indíttatásból határoztad el, hogy rádiós szerkesztő-műsorvezető leszel? Milyen meggondolás állt a döntés hátterében?

A rádiós világ régóta az én világom, szeretem ezt csinálni, mindig felpörgeti az agyam, és elég szabadságot nyújt ahhoz, hogy ne érezzem kényszerűnek. De már az is elég, hogy egyszerűen szeretem ezt a munkát.

Mi vonzott a Rádióhoz? Mit szeretsz leginkább ebben a hivatásban?

A Marosvásárhelyi Rádióban épp a közszolgálatiság, a tényszerű informálás, ami vonzó számomra. Hogy normális hangsúllyal kell beszélni, hogy érték a helyes magyar nyelvtudás, és hogy nagyon sok emberhez el tudjuk juttatni a mondanivalónkat.

Milyen műsort szerkesztesz és vezetsz és mi jellemző erre a műsorra?

Jelenleg az Iránytű gazdasági rovatot szerkesztem és riporterként tevékenykedem.

Véleményed szerint milyen tulajdonságok és képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből egy rátermett szerkesztő-műsorvezető legyen?

Külön választanám a szerkesztői feladatkört a műsorvezetőitől. Ez utóbbi könnyebbnek tűnik – bár azért sok szempontból biza nem az – hiszen a valaki más által megszerkesztett adatoknak kell hangot adni. A szerkesztői minőséghez elsősorban szükséges egy szerkezeti rálátás az adott témára, illetve a beszélgetés felépítésére, egy elég komoly tájékozottság, hogy érdemben lehessen kérdezni, és alázat ahhoz, hogy a meghívottat – interjúalanyt akarjam szerepeltetni, és ne a magam hangját hallatni. Kell egy adag nyitottság, hogy halljam és elfogadjam, amit a válaszadó mond, és ebbe kérdezzek bele, ne ragaszkodjak az előre összeírt kérdéssorhoz minden áron.

Mit jelent számodra a rádiózás: munkát, hivatást, szenvedélyt, közösségszolgálatot?

És szerelmet is. Kell a kitartás ahhoz, hogy elvégezd a munkát, szenvedély, hogy mindig érdekes témákat keress, olyat, ami a hallgatókat is érdekelheti – ez ugyanakkor egy elég kényes kérdés is, hiszen mi nem tudjuk pontosan, hogy kihez szólunk. Emiatt én az adott műsor hallgatóját elképzelem, és hozzá szólok, ezt a hallgatót igyekszem „kiszolgálni” a kérdéseimmel. Lehet, hogy én szeméyesen tudom a választ, de megkérdem, hogy teljeskörűen tudjam a meghívottat bemutatni. Hivatástudat is szükséges, hiszen az ilyen jellegű munka nem a meggazdagodásról szól.

Mikor vagy elégedett? Mi jelenti számodra az igazi élményt, elégtételt a rádiózásban?

Ha ügyesen kérdezek, jó a hangminőség, elégedett a meghívott és a beszélgetés élővé tudott válni, ha egy kellemes, jó dinamikájú beszélgetést sikerült felvenni. Egyszóval, ha minden összeáll egy jó beszélgetéshez, és az élvezhető a hallgató számára is. Az már hab a tortán, ha a visszejelzésekből is ugyanaz derül ki, mint amit én érzek.

Sokoldalú és színes személyiség vagy. Jogászként végeztél és dolgoztál több éven át, van egy saját vállalkozásod, aromaterápiával is foglalkozol, előadásokat szervezel, közben rendszeresen írtál, cikkeid jelentek meg a Nőilegben. És mindezek mellett két fiúgyermek édesanyja vagy, akiket egyedül nevelsz. Közben, szintén egyedül, modern magánházat építettél, amelyben kényelmes és biztonságos otthont rendeztél be hármatoknak. Honnan ered ez a hallatlan energia, elszántság, kitartás és hogyan tudod összeegyeztetni a munkát, a rádiós hivatást, a vállalkozást, a gyereknevelést és háztartást? Mesélj ezekről bővebben!

Folyton változó állapotok ezek: jelenleg egy PR ügynökséggel állok szerződésben, és rádiózom, illetve igyekszem hasznosítani az aromaterápiás képzésem alatt megszerzett tudást. Workshopokat tartok aromaterápiás témakörben, illetve személyre szabott aromaterápiás kezelésekkel foglalkozom. Néha szervezek egy – egy kézműves vásárt, illetve keresem azt a jogász szerepkört, amely rám van szabva, és ahol az a tudás értékes, amit én felhalmoztam eddig.

A ház egy igényt volt hivatott kiszolgálni, és az élet rásegített arra, hogy létrejöjjön, aminek hihetetlenül örvendek, mert olyanná tehettem az életterünket, amely jól szolgál mindhármunkat.
Az élet olyan helyzetek elé állított, ahol muszáj volt megfelelni, haladni és folytatni. A gyerekekkel foglalkozni kellett, éppen akkor és ott, úgyhogy lavírozni kellett megtanulni. Ma már látszik az eredménye, hiszen a fiúk beszélgetnek velem, élvezgetik a társaságomat, és eléggé együtt tudunk működni is. A sokféle állás azt szolgálta, hogy ez a tér és idő létre tudjon jönni úgy, hogy az életünket tudja finanszírozni – ennek viszont az volt az ára, hogy a karrierem építése megszakadt, többször is az elmúlt időszakban.

Az ezekhez a szerepekhez szükséges energia egy igazi hullámvasút, amikor egyikkel foglalkozom, sajnos a többit hanyagolni kell. Szerencsére azonban mára megtanultam a különböző feladatokhoz szükséges időt és energiát is beosztani, sorra veszem őket, és az az igazság, hogy szeretem azt, ha egy nap alatt többféle helyzetbe kerülök. Szeretek a gyermekeim közelében is lenni, meghallgatni őket. Nyilván, mára már nagyok lettek, nincs annyira szükségük a szoros együttműködésre, de azért még elég nagy arányban igénylik a figyelmemet.
A megoldásom az, hogy listáim vannak, pontba szedem a teendőimet, és sorra veszem őket. Az a jó hét, ha mindent kihúzhattam, és a következő hét naptárja üres. Akkor helyet adhatok egy – egy elmaradt vagy rég dédelgetett, a magam építését szolgáló kérdés bogarászására is. Igyekszem azonban ma már lassítani, a korábbi időszakaim igazán intenzívek voltak.

A rádiózáson kívül mivel  foglalkozol szívesen szabadidődben?

Kirándulni szeretek, de az ritkább, gyakrabban járjuk a kutyával az erdőt. Kertészkedek: rendezem a kertet tavasz kezdetétől a tél beálltáig. Ez a tevékenység igazán feltölt, sokat kell tanuljak még, de élvezettel teszem, egy harmonikus füvészkertet és gyümölcsöst szeretnék kialakítani, sok lepárolható növénnyel benne. Továbbá, mindegyre előkerül valami, amit újra kell olvassak az aromaterápiás könyvekből, jegyzetekből, vagy valami egészen új összefüggésre keresem a választ. Igazán utazni szeretek, és utazás közben meglátni, hogy máshol milyenek a növények, épületek, ízek és illatok. Jelen állapotukban a fiaim rengeteget esznek, úgyhogy igyekszem a konyhában is kreatívkodni, hogy ne váljon unalmassá. Hát, ez egy nagy feladat számomra, be kell valljam.

Mi késztet az írásra, valami belső sugallat és mi szolgáltatja az ihletet?

Nehezen idulok be az íráshoz, nincs meg a szükséges fegyelmem ehhez, ezért általában, sajnos, a határidő a mozgatója. A témák, amikkel foglalkozom, állandóan dolgoznak bennem, újraírom őket, és állandó belső párbeszédet folytatok magammal. Ilyenkor úgy látszom kívűlről, mintha elvesztem volna, nem kifejezetten vagyok jelen, de biztosíthatok mindenkit, hogy élek, csak éppen belül. Alapvetően, a témaválasztást a mindennapi megélt helyzeteink adják, ezt próbáltam úgy leírni, hogy más is magára ismerjen, illetve, hogy elfogadja, hogy a kínlódással nincs egyedül, mindenki mindenféle akadályokba ütközik, és ez rendben van.

Milyen üzenetet szeretnél átadni a hallgatóknak a rádióműsoraidon keresztül? 

A korábbi, ifjúsági műsorral azt szerettem volna aláhúzni, hogy léteznek nagyon értékes fiatalok, akik vagány dolgokkal folgalkoznak, szenvedélyesek, szerethetőek és érthetőek is – szóval, ezt a világot akartam bemutatni. Ha általánosságban beszélhetünk arról, hogy mi lenne az a “missziós” gondolat, amire felépíteném a rádiózást, az a változatosság elfogadása lehetne. Hogy olyan embereket mutassunk be, beszélgessünk el velük, akik valamiben jók, és teljesen mindegy, hogy egyetértünk velük vagy sem bizonyos kérdésekben, fontos, hogy meg- és elismerjük egymást.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szakács Géza