Egy bevásárlóközpont jegén készült az olimpiára a mexikói műkorcsolyázó.

Donovan Carrillo története nem mindennapi, hisz egy olyan országban kezdett el korcsolyázni, ahol a téli sportágaknak nincs nagy hagyománya. Sőt, amint azt a 22 éves fiatalembertől megtudtuk, jégpálya se sok van, mert nincs pénz a fenntartásukra. A műkorcsolyázó elszántan dolgozott az olimpiai álmáért és Pekingben történelmet írt, ugyanakkor megjavította egyéni legjobbját, továbbjutott a rövid programból és végül a 22. helyen zárt.

Fotó: Szép Zoltán

Donovan Carrilloval a Zhangjiakouba tartó vonaton találkoztam és készségesen válaszolt a kérdéseimre:

Először is öröm, hogy itt lehetsz az olimpián, ha jól értettem 4 évvel ezelőtt nem sikerült kijutnod, ezért gondolom most elégedett vagy. 

“Igen, nagyon boldog vagyok ez az első olimpiai élményem. Nagyon sokat tanultunk a legjobbaktól, ugyanakkor egy nagyon jó lehetőség fejlődni és tanulni. Már újabb célokat tűztünk ki magunk elé. Nagy élmény volt az olimpiai jégen teljesíteni és a kínai nézők támogattak, úgy a rövid, mint a szabad programom alatt, remélem ők is élvezték.”

Te voltál Mexikó zászlóvivője, milyen érzés volt?

“Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy én vihettem a lobogót. Szerintem nagyon sok jelenlévő sportoló reménykedik abban, hogy a jövőben zászlóvivő lehessen. Nagy motiváció volt számomra, ugyanakkor felelősséggel is jár. Büszkeséggel töltött el, hogy mexikóiként itt lehetek Pekingben. Csodálatos volt a megnyitó, életem egyik legjobb élménye volt, nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben.”

Ha, jól értesültem, nincs jégpálya a lakóhelyeden és egy bevásárlóközpont kis jégfelületén tudtál edzeni.

“Igen, Mexikóban nincs sok jégpálya. Amik vannak azok bevásárlóközpontokban vannak, mert az áram nagyon drága, csak így éri meg fenntartani. Vannak edzések amikor a nyilvánossággal kell megosszam a jeget, van amikor nagyon sokan vannak, de ahelyett, hogy szomorú legyek emiatt, próbálom a legjobbat kihozni belőle és próbálok fejlődni. Ha csak arra összpontosítanék amim nincs, akkor nem tudnék fejlődni és nem lehetnék itt Pekingben. Számomra és az edzőm számára nagyon fontos, hogy azzal dolgozzunk amink van és minden nap a legjobbat adjuk.”

Mexikóiként miért épp egy téli sportot választottál?

“Ez inkább a véletlen műve volt. A lánytestvérem tornász és miután megnézett egy filmet kérte a szüleinket, hogy hadd műkorcsolyázhasson. A szüleim elvittek minket egy műjégpályára és a testvérem elkezdett korcsolyázni, de még csak 10 éves volt. Én rajta keresztül ismerkedtem meg a sporttal, akkor 8 éves voltam versenyszerűen tornásztam és közben ott találkoztam egy lánnyal akit megkedveltem és beszélni akartam vele. A szüleim megengedték, hogy szombatonként korcsolyázzak és ez volt a tökéletes alkalom, hogy beszéljek a lánnyal. Közben a jégen és a jég mellett gyakran csináltam tornagyakorlatokat, amit az edző észrevett és megkérte a szüleimet, hogy hadd műkorcsolyázhassak, mert lát bennem jövőt. Idővel abbahagytam a tornát, majd kicsivel később a műugrást is és csak a műkorcsolyára fókuszáltam. Ebben éreztem magam a legszabadabbnak és legotthonosabbnak. Közben a lány aki miatt elkezdtem korcsolyázni abbahagyta a sportot és más városba költözött, de én már annyira megszerettem a műkorcsolyát, hogy úgy éreztem nem hagyhatom abba. 2013-ban a jégpálya ahol addig edzettem egyszerűen bezárt, így egy másik városba kellett költözzek. Az edzőm kapott egy lehetőséget egy közeli városban, 2 órányira. Megbeszéltük a szüleimmel, hogy ideiglenesen átköltözök, amíg újra nyitják a jégpályát Guadalajaraban. Most már 9 éve élek Leonban, nagyon tetszik és nagyon sokat fejlődtem, mint ember, hisz el kellett költöznöm otthonról, távol a családomtól. Ők továbbra is nagyon sokat támogatnak, ők az egyik fő motivációm. Amikor fáradt vagyok és nincs kedvem korcsolyázni vagy edzeni, csak felidézem, hogy miért is költöztem egy másik városba és az mindig energiát ad.”

Az olimpiai részvételed egy álom volt?

“Igen, egy álom vált valóra. Ha, komolyan dolgozol, van egy terved akkor az álmok elérhetővé válhatnak. Ez az egész olimpiai tapasztalat egy álom számomra. Én az olimpiai játékokat is úgy határoznám meg, mint egy álom. Minden sportoló arról álmodik, hogy itt lehessen az olimpiai játékokon a világ összes többi sportolójával, sportágtól függetlenül. Nekem és sok más országnak is reményt ad. Ebben a járványos időszakban nagyon sok reményre van szüksége mindenkinek és merni kell nagyot álmodni.”

Elégedett vagy az olimpián elért eredményeddel?

“Persze, mindig lehet valamit jobban csinálni. Sportolóként mindig a határainkat feszegetjük és a legjobban akarunk teljesíteni, de amit itt elértem azzal az eredménnyel boldog vagyok. Személyes rekordokat döntöttem meg, úgy a rövid programban, mint a szabad programban és az összetett eredményben is. Ez egy jó előrelépés volt számomra, de ez csak a kezdet. Motivált vagyok a következő olimpiai ciklusra és a fő célkitűzésem Milánó 2026.”

Ez volt Mexikó legjobb eredménye műkorcsolyában?

“Mexikónak utoljára kb. 30 éve volt résztvevője műkorcsolyában az olimpián. Ez volt az első alkalom, hogy egy mexikói döntőbe jutott műkorcsolyában, úgyhogy ez egy fontos eredmény, amit itt elértünk. Mikor gyerek voltam mindenki azt mondta, hogy értelmetlen az olimpiai álom, de ezt motivációként vettem és megmutattam mindenkinek, hogy lehetséges. Remélem, hogy sok mexikói és latin-amerikai gyereknek tudtam segíteni abban, hogy merjenek álmodni és küzdeni az álmaikért, még akkor is ha mások azt mondják, hogy lehetetlen.”

A Donovan Carrilloval készült angol nyelvű interjút itt hallgathatja meg:

Szép Zoltán (Peking)