Beszélgetés Szekrényi Katalinnal, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztő-műsorvezetőjével

Mikor és hogyan vezetett az utad a Marosvásárhelyi Rádióhoz? Az egyik legrégebbi munkatárs vagy, aki – immár nyugdíjasként is – még mindig dolgozol.

1992-ben jelentkeztem a Marosvásárhelyi Rádió álláshirdetésére, amelyre rajtam kívül még több mint harmincan pályáztak. A feladat a zenei szalagtár adatbázisának digitalizálása volt. Abban az időben a jelentkezők közül egyedül én rendelkeztem adatbázis- és számítógép-kezelői végzettséggel. Ez a szaktudás, valamint a minőségi zene – a könnyűzene, a klasszikus zene, az operett, az opera és a népzene – iránti szeretetem és érdeklődésem is segített abban, hogy végül rám essen a választás.

Így kerültem a zenei osztályra, ahol olyan nagyszerű kollégák fogadtak, mint Pávai István, Boér Károly és Lőrinczi Sándor. Az ő magas szintű zenei végzettségük, szakmai tudásuk és folyamatos támogatásuk rengeteget segített nekem a további fejlődésben, és megalapozta a rádióhoz kötődő, több évtizedes pályafutásomat.

Hogyan emlékszel vissza a különböző időszakokra, amelyekből többet is megéltél hosszú munkásságod során?

Ha visszatekintek az elmúlt évtizedekre, egy rendkívül izgalmas és dinamikus fejlődési folyamatot látok magam előtt. Valóban több korszakot is megéltem a rádiónál, és mindegyiknek megvolt a maga sajátos varázsa és kihívása.
A pályám kezdetét a technológiai átmenet határozta meg a legjobban: a hagyományos, analóg szalagtárból léptünk át a digitális világba. Ez hatalmas felelősséggel járt, hiszen a múlt értékeinek megőrzése mellett kellett megalapoznunk a jövő műsorszolgáltatását. Később, a rádiózás aranykorában a technikai lehetőségek bővülésével a zenei kínálat és a műsorok struktúrája is átalakult, de a lényeg – a hallgatók minőségi kiszolgálása – végig változatlan maradt.

Nyugdíjasként is aktívnak lenni egy egészen új, harmadik időszakot jelent számomra. Jó látni a fiatal generáció lendületét, és örömmel tölt el, hogy még én is közöttük lehetek.

Milyen műsort, rovatot szerkesztettél és vezettél az évek során? Mi jellemezte ezeket? Gondolok itt elsősorban a népszerű Aranyszalagtárra.

A feladataim és a műsorok köre az évek során folyamatosan bővült és fejlődött. A pályámat elsősorban a különböző műsorok zenei szerkesztésével kezdtem, a változatos és minőségi zenei háttér biztosítása volt a fő feladatom.

Később a hallgatókkal való közvetlenebb kapcsolattartás is a munkám része lett a zenés üzenetek, kívánságműsorok formájában. Ezeket a műsorokat a közvetlenség, a jókedv jellemezte, hiszen a hallgatók legszebb pillanataihoz, családi ünnepeihez válogathattam a dallamokat.
Ezt követte az Esti mese Gyéresi Júlia színművésszel, majd a szakmai utam talán legfontosabb állomása, az Aranyszalagtár. Erre a műsorra már az értékmentés és az emlékezet fenntartása volt a leginkább jellemző. Itt a rádió archívumában rejlő régi hangfelvételeket tártam a hallgatók elé, összekötve a múlt értékeit a jelennel.

Zenei anyagok válogatásával, szerkesztésével, sőt hosszú ideig az archiválással is foglalkoztál. Mesélj ezekről a feladataidról, annál is inkább, mivel az archiválás egy értékőrző, de sokak által nem ismert munka.

Az archiválás és a zenei szerkesztés valóban egy háttérben zajló, a nagyközönség számára láthatatlan munka, de nekem ebben a feladatban a legnagyobb hajtóerőt a technika fejlődése jelentette. Imádtam követni az újításokat és együtt fejlődni a technológiával.

A munkám során mindig kulcsfontosságú volt, hogy különbséget tudjak tenni az értékes, minőségi zene között. Ehhez kiváló hátteret biztosított a minket körülvevő, gazdag helyi kulturális környezet: a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia csodálatos előadásai, valamint az erdélyi és a magyarországi könnyűzenei és népzenei előadók munkássága, akiknek a felvételei folyamatosan bővítették és gazdagították a zenei tárunkat.

Jelenleg Gyéresi Júliával együtt az Esti mese című műsort szerkeszted, ami napi rendszerességgel hangzik el az esti órákban. Hogyan lehet megőrizni lelkünkben örök gyermeki mivoltunkat, a bennünk élő gyermeket? És hogyan sikerül felkelteni és ébren tartani a gyerekek érdeklődését, amikor modern világunkban oly sok más eszköz kísértése vonja el a figyelmüket?

Az Esti mese egy egészen különleges színfolt az életemben, és van benne egy érdekes csavar: ezt a műsort valójában nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szánjuk. Úgy gondolom, a bennünk élő örök gyermeket éppen az ilyen pillanatokkal lehet megőrizni, amikor megállunk egy kicsit, és hagyjuk magunkat elvarázsolni.

Fotó: Böjte Attila

A mai modern világban, a képernyők és digitális kísértések korában óriási kihívás ébren tartani a gyerekek figyelmét. Ebben a munkában Gyéresi Júlia színművésznőé a főszerep, én szerkesztőként a háttérből segítem a mesevilág megteremtését. Az ő kiváló szakmai tudása, rendkívül színes, kifejező előadásmódja és a mesevilág iránti őszinte szeretete a garancia a sikerre. A mesék válogatásakor és szerkesztésekor olyan anyagokra törekszünk, amelyek minket is megérintenek. Bízunk benne, hogy ez a varázs a rádión keresztül a hallgatókhoz is eljut, és a legkisebbektől a legidősebbekig mindenkit képes kiszakítani a mindennapokból.

Mit jelent számodra a rádiózás: munkát, küldetést, szenvedélyt, elhivatottságot, közösségszolgálatot?

Számomra a rádiózás nem csupán egy szakma, hanem mindazoknak az értékeknek az összessége, amelyeket a kérdésben felsoroltál. Nem lehetne egyiket a másiktól elválasztani, hiszen az évek során ezek egymásból alakultak ki, és kölcsönösen erősítették egymást.

A mindennapi munka változatossága, a technológiával való folyamatos fejlődés és a világra való nyitottság mind hozzájárultak ahhoz, hogy a rádiózás igazi szenvedéllyé váljon bennem. Ugyanakkor ehhez a hivatáshoz elengedhetetlen egy olyan színes, befogadó és értékes közösséghez tartozni, mint amilyen a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztősége és hallgatótábora.

Ez a háttér szerettette meg velem igazán ezt a szakmát, ami a mai napig, immár nyugdíjasként is minden nap motivál. Így vált a rádiózás az életem részévé.

Milyen tulajdonságok, képességek szükségesek ahhoz, hogy valakiből egy rátermett szerkesztő-műsorvezető váljon?

Úgy gondolom, hogy ehhez a szakmához bizonyos emberi alapértékek elengedhetetlenek. Elsősorban lankadatlan kíváncsiság, nyitottság és az emberek, illetve a világ iránti érdeklődés szükséges.

Emellett, mivel a rádiózás nem magányos műfaj, a hatékony csapatmunkára való képesség és a kollégák felé tanúsított türelem alapvető fontosságú. Végül, de nem utolsósorban a munka iránti igényesség és az igazságérzet a legfontosabb alap, ami egy szerkesztő-műsorvezetőt hitelessé tesz a hallgatók előtt.

Van-e valami más hobbid, szenvedélyed, amivel szívesen foglalkozol szabadidődben?

Igazából nincs klasszikus hobbim, én az aktív életmódban, valamint a fizikai és mentális egyensúlyban hiszek. Évtizedek óta a mai napig rendszeresen járok edzőterembe és úszni, de ezek a mindennapi rutinom részei. A szabadidőmet legszívesebben utazással és a világ felfedezésével töltöm – ez az, ami igazán kikapcsol, feltölt, és ami a lételemem. A férjem és a két szuper lányom jelentik számomra a legfőbb bázist, és a családdal tett közös utazások a legjobbak.

Milyen gondolatot, szemléletet, üzenetet szeretnél átadni a hallgatóknak (a gyerekeknek is) a műsorodon keresztül? Hogyan fogalmaznád ezt meg?

A legfontosabb üzenetem, hogy az életkor csupán egy szám, a bennünk élő gyermek és a kíváncsiságunk viszont kortalan. Az Esti mesén keresztül szeretném megmutatni, hogy a digitális világ zajában is szükségünk van a varázslatra és az elcsendesedésre.

A gyerekeknek azt üzenem, hogy merjenek elmerülni a mesék csodájában, mert a fantázia a legnagyobb szupererőnk. A felnőtteket pedig arra inspirálom, hogy soha ne hagyják elaludni a bennük élő gyermeket: éljenek aktívan, vigyázzanak a fizikai és mentális egyensúlyukra, és teremtsék meg maguknak az életörömöt minden életkorban.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szakács Géza