
10. alkalommal szervezték meg az Erőss Zsolt teljesítménytúrát
A X. Erőss Zsolt teljesítménytúra sikeresen zajlott és rendkívüli élményekkel, tapasztalatokkal zárult.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Gyergyószéki Osztályának szervezésében, Gyergyószentmiklósról a gimnáziumtól indulva a Gyilkostóig tették meg az utat a túrázók. Összesen 324-en indultak el. A 20 km-es távon nagyon sok család gyerekekkel közösen vett részt, a 115 benevező közül a leggyorsabbnak Nagy Szőcs Mária bizonyult, aki 4:42 alatt ért célba. Ennél sokkal gyorsabb volt Albi Gyula, aki 4:06 alatt már a 30 km tudta maga mögött, egyéblént a legtöbben, 147-en indultak ebben a kategóriában. Zerge sebességgel teljesített Kovács Gyula is, az 50 km-es túráról 6:05 alatt ért célba. A bringások közül pedig a Romfeld Bencének és Elekes Lászlónak 3:09 alatt sikerült célba gurulni.
A szervező, András Zsolt „Zümi”, a Multi Salva Hegyimentők segítőkészségét és a Hegyi Csendőrség hozzájárulását köszönte, hogy senkit nem támadtak meg az esztenákat őrző kutyák. Kiemelte, hogy egyetlen horzsolást leszámítva semmilyen egészségkárosodás nem történt, és az időjárás is rendkívül kegyes volt a túrázókhoz, mert amikor az utolsó résztvevő megérkezett az 50 km-es távról, csak akkor eredt el az eső.
A X. Erőss Zsolt teljesítménytúrán az Erdélyi Kárpát-Egyesület Gyergyószéki Osztályának legsikeresebb túrázója, aki a tavaly a legtöbb km-et tette meg kölönböző túraútvonalakon, most a szervezők csapatát erősítette, voltak akik az ismerkedésük 8. évfordulóját ünnepelték egy közös 30 km-es szaladással, mivel az Erőss Zsolt túrán találtak egymásra, a kapcsolatukat azóta házassággal is megpecsételték és két kislányuk is született. Nagyon sok személyes élmény fűződik Erőss Zsolthoz és a róla elnevezett túrákhoz, van aki, bár messze él szülőföldjétől egy verset küldött az alkalomra.
10. T.T.Erős Zsolt emlékére
A csúcs felé
Ahol a szél már csak emléket hord,
Ott állsz, hol ember ritkán alkot szót.
Szírtek közt lépted csenddé szelídült,
Hópárduc lelked az égbe repült.
Nem féltél mélységtől, sem fagytól,
csúcsok hívása volt a szívnek egy ajtó.
Lépésed nyomán zord hegyek sírnak,
Mert ők tudják – hősök nem hullanak!
Égbolt peremén jártál, a világhoz közel,
Hol már a szív csak halkan énekel.
Ott vagy most, hol hó és fény összeér
S a hegy ölel, többé nem enged el, veled él.
De itt maradt bennünk minden utad,
A térkép, mit hagytál – emlékszavad.
S míg hegyeket járunk, tudjuk jól:
A magasban él az, ki álmot szól!
H.G.M.Gabóca
Marosvásárhelyi Rádió/Vincze Csilla