Bikklával bringázni
Hogy én mennyire frusztrált lennék most, ha ezt nem próbáltam volna ki! Mert amikor kiderült, hogy van egy ilyen lehetőség először egyből, zsigerből igent mondtam, utána meg elővett mindenféle félelem és aggály, hogy kinőttem én már az ilyesfajta kalandokból, nem odavaló vagyok, mi lesz, ha nem tudom kezelni, nem értem meg az utasításokat, hogy milyen gombokat kell nyomkodni, és főleg milyen erősen?! De csak az indulásnál volt egy kicsi riadalom a szívemben, mert amikor ráültem és pedálozni kezdtem, az volt az érzésem, hogy ez a bringa önálló életre kelt, és mindjárt kifut alólam. De mondom, hogy ez csak épp az elején, az első percekben. Aztán, amikor a kollegákkal az erdei ösvényre értünk, már egészen jól ment nekem is. Ott csak a gödrökkel volt némi gond, meg a pocsolyákkal, de csak addig, ameddig azokat is meg nem szoktam.
Akkor hát most elmondom (lehet van, aki már tudja, hisz múlt hétvégén nyitottak), hogy a Somostetőn, az állatkert bejáratánál balra van egy stand, a BIKKLA standja, ahonnan elektromos bringákat lehet bérelni. Angolul Fat Elektric Bike a nevük, mert jó vastag kerékkel rendelkeznek. És ettől jó stabilak is, csak egyszer sikerült elesnem, de akkor sem a bicaj volt a hibás, hanem én, mert nem tudtam rendesen bevenni egy kanyart, és nekimentem egy farönknek, de nem butykáztam át rajta, mert a nehéz bicikli a földön tartott, hiszen elég súlyos járgány, a vastag kerekek, az akku, a váz, szóval ezt tolni azért nem éppen kellemes dolog. Ilyesmire persze nincs is szükség szinte egyáltalán. Felfelé is ugyanolyan könnyen lehet tekerni vele, akárcsak lefelé a dombon vagy egyenesben, kihagyhatatlan élmény! Az az érzésed, hogy versenybiciklis vagy, olyan könnyedén veszed a kaptatókat! Természetesen, akkor pedálozni kell (lefelé egyáltalán, vízszintesen pedig nem túl sűrűn), mert ha nem hajtod a pedált, leáll a motor, aztán szépen tolhatod, hogy valami erőfeszítésről is be tudj számolni a túra végén. Vagy visszamész a hegy aljára, és újra próbálkozol, nagyobb lendülettel.
Annyira gyönyörű most az erdő, az a sok zöld, ami körülvesz, a csicsergő madarak hangja, a jóleső magány érzése. Egyetlen kocogó férfival találkoztunk csak, senki más nem keresztezte utunkat. Köszöntöttük egymást, mint falun szokás! A jobb térdemen beszereztem egy kisebb horzsolást, de az élmény annyira erős volt, hogy észre se vettem, csak itthon. A szemembe pedig berepült egy muslica, szerencsére nem időzött ott sokat, és ebből megértettem, hogy bicajos szemüvegre lett volna szükségem, olyanra, amely színtelen, nem sötétít, mert az erdőben vannak árnyékosabb helyek, és a tiszta látás azért fontos ilyenkor. Nem haladtunk annyira sebesen, hogy a láthatósággal gondok legyenek, legalábbis én, de egy sötét szemüveg biztos akadályozott volna a jó látásban. Különben 25 km/óra maximális sebességre vannak leszabályozva ezek az elektromos kerékpárok. Ja, és nem kellett volna magammal cipelnem a sisakot, mert kaptam ott helyben, bikklásat, és láthatósági mellényt is. Ezt írja elő a szabályzat. Úgy hogy legközelebb a sajátunkat nyugodtan otthon felejthetjük!
Azt tartják, hogy az erdei sétának legalább egy órásnak kell lennie, hogy jótékony hatását kifejtse. A bikklát 40 perctől 2 óráig lehet bérelni, de ha belefeledkezünk a túrába, és a negyven percből egy óra kerekedik, az sem túl nagy katasztrófa. Persze, szükségeltetik egy kis kerékpáros tapasztalat, de szerintem hamar bele lehet jönni! Mert a jót hamar meg tudja szokni az ember! Végülis ez nem erőkifejtés, csak egyesúlyozás kérdése. És minden ilyen kihívásnak lelki elégtétel (is) az eredménye – legalábbis, ami engem illet, ez volt. Never say never! Sose mond, hogy többet soha! – ez a régi közmondás, úgy tűnik, mindenre vonatkozik, még az elektromos biciklizésre is! Mert feldob, energiát ad, még akkor is, ha leizzadsz, leamortizálódsz (nagyrészt az izgalom miatt), feltöltődsz élménnyel egy kisidőre. Sáros volt a bringa is, amikor leadtam, a ruhám is, furán néztek rám a Rákóczi lépcsőn lefelé jövet, de nem izgatott, teljesen át voltam szellemülve. Hazaérve, máris azon kezdtem el gondolkodni, hogy na mit is kéne még hasonló kalandot kitervelni a közeljövőben, de az a közeljövő, ha lehet, minél hamarabb jöjjön el! 😀
Bódizs Edit