Szabó Róbert Csaba szekustörténete a Litera – túrában
„Mintha újra ölni szeretnének, mintha a bűn alóli feloldozást egy újabb bűntettel szeretnék elérni. Vagy ha elérni nem is, némiképp késleltetve távolítani el maguktól, úgy álltak ott.”
Szabó Róbert Csaba Lelkiismeretünk bekötőútjain című novelláját csütörtökön este fél 9-től B Szabó Zsolt olvassa fel. Az eredeti zenei illusztrációt Boros Csaba szerezte.
Szabó Róbert Csaba 1981-ben született, jelenleg Marosvásárhelyen él. 2005-től a Látó irodalmi folyóirat szerkesztője, jellemző műfaja a rövid próza, a regény, illetve a forgatókönyv és a dráma. Számos irodalmi díjat nyert: Látó-különdíj – Irodalmi Kreativitás Verseny, 1998.; Communitas Alkotói Ösztöndíj – 2006, 2010.; Gion Nándor Prózaíró Ösztöndíj, 2009.; Transindex Év Könyve-díj – 2010.; Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 2012.; Csiki László-díj, 2012 és Mészöly Miklós-díj, 2017.
Kötetei: Az egész Antarktisz kontinens (a látás, a hallás, az ízlelés, a hang, a tapintás és a szív elvesztése). Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2006. (novellák), Kutyák birodalma. Csíkszereda, Bookart Kiadó, 2009. (novellák),Bodor Ádám: Állomás, éjszaka. Tízkezes egy Bodor novellára (többekkel); szerk. Varga Réka; Koinónia, Kolozsvár, 2011, Temetés este tízkor. Csíkszereda, Bookart Kiadó, 2011. (novellák), Fekete Dacia – Erdélyi rémtörténetek. Budapest, Libri Kiadó, 2012. (novellák), Alakváltók. Budapest, Jelenkor Kiadó, 2016. (regény),Vajon Nagyi és az aranyásók; Gutenberg, Csíkszereda, 2017.
„A Szekuról már sokszor hallottuk, hogy brutális volt, és szörnyű bűnöket követett el, ami igaz is. Azért beszéltem Szabó Róbert Csaba Lelkiismeretünk bekötőútjain című novellájáról, mert ez a történet önreflexióra késztet. Azt mutatja meg, hogy a szekuslincselések esetei Erdély-szerte olyan módon történtek, hogy azokat nem könnyű a lelkiismeretünkre venni. Másrészt eszembe juttatta, hogy gyakran szoktunk a Szekuritátéval takarózni a fordulat előtti életünk magyarázása közben. Nemcsak azokra gondolok, akik olyan helyzetbe kerültek, hogy megfenyegették vagy bántalmazták őket, s ennek következtében tettek valamit, amit utólag magyarázni kell, hanem magamra is és mindannyiunkra, akik a rendszer áldozatainak tekintjük magunkat. Valóban azok voltunk, de áldozatokként a részei is. Vajon gondolhatunk-e úgy arra, ami rossz vagy elhibázott volt az akkori életünkben, hogy közben a felelősséget mindenestől a totalitárius rendszerre hárítjuk?” (Berszán István irodalmár)
Szerkesztő Tompa Enikő.