Mit is várunk el az iskolától?
Kormányválság ide, politikai válság oda, vannak ennél is aktuálisabb témák.
Pedagógusokat, diákokat, szülőket ma leginkább a tanévkezdés foglalkoztatja. A mai Esti tagozatban nem fogjuk megreformálni az oktatási rendszert, sőt még csak nem is fogjuk felsorolni annak összes problémáját. Deme Ilona pszichológussal és Váradi Izabellával, az Országos Oktatáspolitikai és Értékelési központ munkatársával közösen inkább arra keressük a választ, hogy mit is várunk, várhatunk el az iskolától. Addig is az alábbi két gondolattal hangolódjanak műsorunkra. Szerdán este 10 órától számítunk megtisztelő figyelmükre.
Sokat várunk az iskolától, jórészt rá hárul az a feladat, hogy színvonalasan kielégítse a fiatalok nagy fokú és egyre erőteljesebb érdeklődését hazánk történelme, ezen belül is a közelmúlt története iránt, ami egyebek mellett elő¬segíti a reális nemzeti ön¬ismeret és önértékelés ki¬alakítását, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus erősítését. Azonban nem lehet mindent csak az iskolától várni, a társadalom, a szülők felelőssége is, hogy a fiatalok nagyon hiányos ismeretekkel rendelkeznek az elmúlt évtizedek történelmi sorsfordulóiról, az ötvenes évek világáról, a hatvanas évek feszítéseiről. (Maróthy László,1979)
Egyre többet várunk az isko¬lától – minél kevésbé tudjuk megtanítani gyerekeinket az úgynevezett kulturált viselkedésre, a stílusérzékre, a civilizált magatartásra, a figyelemre és a szakmai alázatra, minél kevesebbet láthatnak eb¬ből a gyerekek a piacon, a piaci kultúrában vagy a politika nagy színpadán, an-nál makacsabbul várnánk az iskolától, hogy mindezt megtanítsa. Hogy civilizált, intelligens, kulturált, találékony, erkölcsi tartással rendelkező, türelmes, ki¬tartó, teljesítményére büszke, empatikus, elmélyülésre és együttműködésre kész, megfontolt, gyors felfogóképességű, Európa-kész gyerekeket szállítson nekünk. (Babarczy Eszter, 2003)